Nem kell nekem pasi,
Nem akarok újra pofára esni…
Elég volt már a padló csókjából,
Na, meg a sok idiótából.
Sok volt már a könny és a bánat,
De remélem, hogy újra és újra,
Megnyílik a szívem kapuja.
Ha nem is most,
De egyszer biztos!
De az holtbiztos,
Többet el se hiszem egy pasi szavát se!
Előbb mutassa lelkét, igazi énjét.
És tegyen valami rendhagyót,
Valami mosolyra hangolót.
Üres szavak, ígéretek,
Nem érdekelnek…
Mutasd magad,
Hogy milyen vagy!
Ne az álarcot,
Mert idővel az úgyis lehull…
És… Ott lesz megint a bú,
Amely újból szíven szúr…
Na meg összetört szív, ami
Megint csak remél,
Hogy egyszer biztosan örökre révbe ér.
De a remény megmarad,
Hogy nem lesznek üres szavak, semmitmondó tettek,
Csak boldog szerelem…
Veled…
4 hozzászólás
…hát ennyit 🙂 Régen olvastalak, tessék sűrűbben jönni! Parancs kiadva 😀
Selanne
Szia 🙂
Mostanaban, nem sok idom van ilyenekre! :))) De igyekszem majd! :)))
Eddie
Szeretek a szerelemről olvasni.
Számomra azonban a szerelem Önfeláldozó: nem kér, hanem kap, és nem ad, hanem ajándékoz.
Szép tavaszvárást! 🙂
koszi 🙂
"nem vagyok egy lomantikusz alkat" :))))))