A smink nem leplezi a könnyed,
Beszélnél róla, de nem könnyebb.
Azt hitted, benne ébred a szeretet,
S ennyit szánt neked:epizódszerepet.
Mintha nem ismerne, levegőnek néz,
Tán még le is köpne, nem volna nehéz!
Megunt, ezért el akar dobni,
Mint egy elhasznált, lyukas zoknit.
A sírból feltámadt bizalmad
ő nevetve taposta szét.
A látvány fölötte siralmas,
Ellopta életed felét.
Színjátékká silányult alkalom,
Elfogy az érték, nincs már tartalom.
Ő úgy érzi, ez helyes és logikus,
E kapcsolat több, mint tragikomikus.
Kisüt még a nap, csak el ne hagyd magad,
Azt javaslom, hogy mindig tartsd nyitva a szemed!
Lesz, ki méltó hozzád, s magával ragad,
Ha egy epizódszerepnél többet ér neked.
6 hozzászólás
Ejha! … mintha magadról, s másról is írnál egyszerre. Éned és barátod érzéseivel láttatsz.
A színház világában a színpad színésze a szerepén túl a közönség felé kilép, s néhány megjegyzést fűz még a fő mondanivaló mellé.
Érdekes, elgondolkodtató, több, mint amiről szól.
Örömmel olvastam.
ottaka
Kedves ottaka!
Kiváló a meglátásod, nem is tudnék különben verseket írni, ha a saját tapasztalataimra, élményeimre nem hagyatkoznék.
De az érem mindig kétoldalú, hisz én is sokat vétkeztem, és értékes embereket nem becsültem, és csak epizódszerepet adtam nekik az életemben.
Nem kimondottan egy barátot szólítottam meg ezzel az írással, hanem minden olvasót, aki már átélt hasonló dolgot az életben.
A fogyasztói szemlélet, hogy valamit csak addig használunk, amíg az érdekünk megkívánja, vagy amíg nem unjuk meg, sajnos az emberi kapcsolatokban is eluralkodott.
Nem mindenkinek számít, hogy a társunk egy érzésekkel rendelkező ember, nem pedig egy pusztán anyagból lévő tárgy. Az ember színészkedik, eljátsza az érzelmeket, kizárólag azért, mert önző, és nem adni akar, hanem csak önmagáért remél.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Jó vers, gondolatilag is.
Köszönöm, kedves Irén!
Nagyon jól esett, hogy így gondolod.
Igyekszem a továbbiakban is megfelelni és értelmes dolgokról írni.
üdv..Tamás
Szia Tamás Kolléga! 🙂
Én sem csalódtam benned, folyamatosan figyelgetlek. Tetszik ez a fejlődés, ahova tartasz. 🙂
Ami miatt szívesen olvasom a verseid, az főként a tartalom, mert mély gondolatokba merülsz és meríted az olvasót. Itt is ezt tapasztaltam. 🙂 Úgy vélem, két személyről szólnak a fejtegetések. Kissé megzavart a váltakozás, mármint ami a cselekvők számát és személyét illeti. 🙂
Érdekes a versforma, a végén a rímváltásnál megtorpantam, de rájöttem, hogy azért van így, mert ott van az előző mondanivaló konklúziója.
Nagyon tetszett az írás, nem tragikomikus. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Végig két személyről szól a vers, egy "csalóról" és egy csalódott félről, és azért írtam a sértett szemszögéből a művet, mert jobban tudok azonosulni vele.
Szeretek emberi kapcsolatokról írni, mert ez az a témakör, amelyben kivétel nélkül mindannyian érintettek vagyunk, és mindenkit foglalkoztat.
És ha már remekműveket nem tudok szerezni, próbálok "hasznos költő" lenni, tehát lelket öntök az elkeseredett személyekbe, egy-két biztató szóval szeretném visszahozni az életkedvüket.
De néha kerülöm a komoly témákat és csak szórakoztatni akarok.
Most úgy érzem, egy kicsit megtört a fejlődésem, de igyekszem visszatérni az útra.
A rímváltás a végén valóban szándékos, jó a rálátásod, ezzel érzékeltetem, hogy fordulóponthoz érkeztem az írással.
Köszönöm, hogy benéztél hozzám, sokat segítettek és jól estek a szavaid.
Üdv.:Tamás