Eredj fiam, eredj, hallgasd meg
az ősöket látott bükkfákat.
A lágy avar selymén merengő,
sok kicsi fák közt az ágat.
Mesélnek ember járta nyomról,
időt őrző gyűrűjük mélyén
érzik még a sziklák robaját
– kő sikolyát a vadon szélén.
Üzenő nyomokat hordoz a
felsebzett völgyek, dombok háta.
Az emberét, kinek életét
vitte el a bánya érdeke
– őrzi őt az erdő élete.
Eresztvény őrzi üzenetét.
4 hozzászólás
Kedves Inda!
Nagyon szép lett a versed.
Emlékezés egy régi tájra, mi még ma is üzenetet hordoz.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm a hozzászólást, igazán nem szonettben akartam írni Eresztvényről, balladában, érzem jobb lesz. Abban a formában a megszerzett anyagot teljessé tudom tenni.
Barátsággal, Inda.
Az a csodálatos, hogy az erdő képes a megújulásra, mint ahogyan az ember is.:) Szép a szonetted, gratulálok: Klári
Kedves Klára!
Csak próbálgatom a szonett írását, s tőled, viszont a "Szonett Királynőtől", Tőled igazán köszönöm a hozzászólásod. Tényleg úgy van, megújulás nélkül nincs élet folytatódás sem..
Szeretettel, Inda.