Eretnekség

Nézem a hívőket, hogy sietnek az istentiszteletre!
Kérdezem magamtól: vajon nekem miért ne menne?
Hinni akarok, hinni, hogy belső tisztaságom egyszer megtérül,
sok gonoszságot látok, mégis dobban a szívem, szüntelenül.

Elgondolkodom azon, vajon van-e Isten?
Ha IGEN mindezt miért nézi jó szemmel?
Szenvedést, vért, magányt és gyilkosságot,
ha pedig NINCS, ki fogja helyette megváltani a Világot?

Visszaszárnyalok e gondolatra hirtelen.
A megoldást keresem, nem találom, a Világ fejetlen.
Nincs más senki és semmi, aki segíteni tudna,
ha volna Isten BIZTOS irányt mutatna, hozzánk szólna.

A világ rendje szemünk előtt felbomlik lassan,
lelkünk léha szolga, mégis halhatatlan.
Meghalunk, de bízzunk egy jobb világban, testünk lehullik a porba.
S felmerül egy kérdés: mi lenne, ha se világ, se Isten se volna?