Der Januar
Das Jahr ist klein und liegt noch in der Wiege.
Der Weihnachtsmann ging heim in seinen Wald.
Doch riecht es noch nach Krapfen auf der Stiege.
Das Jahr ist klein und liegt noch in der Wiege.
Man steht am Fenster und wird langsam alt.
Die Amseln frieren.
Und die Krähen darben.
Und auch der Mensch hat seine liebe Not.
Die leeren Felder sehnen sich nach Garben.
Die Welt ist schwarz und weiß und ohne Farben.
Und wär so gerne gelb und blau und rot.
Umringt von Kindern wie der Rattenfänger,
tanzt auf dem Eise stolz der Januar.
Der Bussard zieht die Kreise eng und enger.
Es heißt, die Tage würden wieder länger.
Man merkt es nicht. Und es ist trotzdem wahr.
Die Wolken bringen Schnee aus fremden Ländern.
Und niemand hält sie auf und fordert Zoll.
Silvester hörte man’s auf allen Sendern,
dass sich auch unterm Himmel manches ändern
und, außer uns, viel besser werden soll.
Das Jahr ist klein und liegt noch in der Wiege.
Und ist doch hunderttausend Jahre alt.
Es träumt von Frieden. Oder träumt’s vom Kriege?
Das Jahr ist klein und liegt noch in der Wiege.
Und stirbt in einem Jahr. Und das ist bald.
Erich Kästner
A január
Az év kicsi, még bölcsőjében fekszik,
Mikulás erdejébe hazatér.
A fánk illata még közénk telepszik,
Az év kicsi, még bölcsőjében fekszik.
Megöregszel lassan, aggkor elér.
A rigók fáznak.
A varjak koplalnak.
Az ember is kíván biz’ jobb időt.
Az üres mezők a kévékre vágynak.
Örülne világ a sokszínű tájnak.
S szívesen lenne sárga, kék meg rőt.
Gyerekekkel szorosan körbevéve
a jégen táncol január büszkén.
Az ölyv szálldos egyre szűkebb körében.
Mondják, nappal hosszabb lesz tél végére.
Nem veszed észre. Mégis igaz, tény.
Idegen országból felhő hoz havat.
Tőlük vámot senki sem követelt.
Szilveszterkor mind sok csatornát hallgat,
hogy e világon sok minden változhat,
s rajtunk kívül mindenkinek jobb lesz.
Év kicsi, még bölcsőben lustálkodik.
De százezer év során aggá vált.
Háborúról vagy békéről álmodik?
Év kicsi, még bölcsőben lustálkodik.
Egy évet él. S elnyer hamar halált.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Az idő, ahogy mondani szokás, relatív:
“Év kicsi, még bölcsőben lustálkodik.
De százezer év során aggá vált.”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm fáradhatatlan figyelmed, és okos,
a vers üzenetét a magad számára értelmező véleményed.
Szeretettel üdvözöl Attila (Első fordítás!)