Erik emlékére…

Halvány fényben ,tompa csendben ,árnyék suhan , lassan libben .
Sűrű , sötét , mint az éjjel , olyanforma mint egy szellem .

Emberalak, de arca mintha mégsem volna .
Hosszú éjszín köpeny vállán , fején széles kalap,
arca mégis a szürke homályban, láthatatlan marad .

Szól hozzám , s én hallom őt .
Válaszol , ha kérdezem .
Elmeséli életét, s még sokmást mi engem érdekel.
Elmeséli mivolt akkor mikor még ő is élt ,
S mond sok újat , melyet eddig másképp tudtam én.

Rengeteg helyen megfordult már .
A perzsa sah is, mondjuk úgy vendégül látta .
Ezenkívül Európát , Moszkvát is bejárta .

Az emberek nem kedvelték , rettenetesen bántak vele ,
Merthogy , csak azt látták, ahogy kinéz , azt nem milyen a jelleme .
Építész volt , zeneszerző , zseniális elme ,
azonban a legtöbb ember ezt, sajnos figyelembe sem vette !
Ostobán a látszatból ítéltek , rideg külsejét látták ,
nem vették észre ennek majdnem teljes ellentettjét, igazi valóját .

Életében tett olyat mely ostobaság volt , helytelen cselekedet .
Míg élt , sajnos , sok rosszat elkövettet.
Megbánta tetteit , ezerszer is , volt rá ideje ,
mert itt bolyongott a Földön , már nem egy esztendeje .
Ez volt büntetése melyet kiróttak rá , letöltötte , most már mehet bárhová .

Sok történet szól a Fantomról ma is , átírva , elferdítve ,
de olyan mely teljesen igaz volna , olyan nincs egy se.
( Solange Rosée )