szenvedésre és büntetésre kallódott.
Életem, ahogyan végződik,
halálra és ürességre teljesedik.
Szenvedek az életem által,
ez az én büntetésem az író által.
Halálra vagyok ítélve életemnek végett,
ürességemmel érem el ezt itt végett.
Hasznavehetetlen embernek születtem,
a lelkem is mondja ezt helyettem.
Nincsen hely ebben a világban nekem,
mert csak haszonkelléknek érnek be velem.
Élet színei nálam a sötétséget sugározzák,
az apróbb gondolataim ezt utánozzák.
Mindennapom az unalomban fürdik és a halálvágyban,
csak az édes halálra tudok gondolni semmi másban.
A halál íze egyszer megfordult a számban,
amitől majdnem elértem a vágyam.
Az idő lassult és a szívem is vert a tevékenységben,
gondolataim ezrei húztak vissza oda a való életbe.
Nem tudtam megtenni ezt az ösztöneim miatt,
pedig már majdnem ott voltam az élet alatt.
Reménykedem a halál eljövésében,
ami végleg örömöt ad az én élésemben.