Itt belehalunk a tisztaságba.
Megöl minket a szenny,
bemocskol a fény
elvesz mindent ami szép.
Amott nemlátjuk a páratlan Holdfényt.
Megdermedünk ha jő az éj!
Elbújik minden ami fontos s számít,
elenyészik a féjdalom is.
S ím megnyilnak az ajtók…
Megnyilnak,istentelen vad vérfertőzésből
sarjadzó orgiákba fúló világok.
Különös lények buja álmaiból,
sápadtan fénylő ajkak zord csókjaitól
álomra hajtjuk fejünket,ha jő az éj
Ha még jő az éj…
Hamis sziluetteket fest
mint valami alkoholista művész
-ki megölte Picassót feledte Gőthét-
Ki megtagadta fajtáját és leköpte művét.
Árnyképpé váltunk e áttetsző világ falai közt.
4 hozzászólás
Nem vagyok nagy hsz. írogató. Nem fogok sokat írni verseidhez, csak jelzem, olvaslak, tetszik, ahogy írsz. Elgondolkodtató, jó vers ez is, nem egyszerűen folyik át az olvasón, rajtam sem.
aquarius
Köszönöm szépen Zsuzsa.Én is olvaslak téged.Tetszenek e műveid.
Üdv!
Egy költő veszett el benned :), oké, félrerakva a gyenge poénkodást, nagyon jó a műved. Nem is a formája, hanem a kifejezésmódja magasan költői. Az indítás, már az első mondat nagy erejű, hangulatot teremt és felkelti a figyelmet. Nincs benne semmi fölösleges cicoma, vers, ami érdemes arra, hogy fennmaradjon. Jó, most az ömlengés után, (bocs, de ha nagyon tetszik valami, nem tudom visszafogni magam.), hagy gratuláljak, és ha majd egy gazdag könyvkiadó tulajdonosa leszek (valószínűleg soha), ígérem, ki fogom adni. Tutira. Hát akkor minden jót!
Üdv.: Flexious Kay
Kedves Péter!
Versed elgondolkodtató, mert minden szava igaz!
Maradandó, mély nyomott hagyott bennem, sajnálom, hogy csak most olvastalak először, de ígérem bepótolom!
Gratulálok!
üdv.:
hamupipő