ernst jandl: nasses gedicht
Das schwimmen hat mir immer sehr geschadet
ich habe niemals gern in meer see teich gebadet
ich fühlte nie den schwimmers todeslust
hab immer stracks zurück zum strand gemußt
mein abscheu gilt auch fließendem gewässer
celan rannte der seine ins scharfe messer
die karpfen blöde aus der donau äugen
von hallenbädern laß ich mich nicht säugen
bei jedem atemzug drängt sich ein wasserguß
in meinen mund bis ich ersticken muß
ich lieber halte mich an trocken holz
fern von des haies und torpedos stolz
auch badehosen trug ich nur mit scham
weil drin mein genital nur wenig raum einnahm. |
ernst jandl: nedves vers
Az úszás mindig ártalmas volt nékem
nem volt tenger tó pocsolya menedékem
nem éreztem soha úszóvirtust
inkább kint a strandon voltam izmos
folyóvíznek sosem mennék neki
celan-t is a szajna végezte ki
pontyszem a dunában éppen idilli
testem minek az usziban kiszívni
belégzéskor a kis szívem begazol
szájamban a vízár mindent dugaszol
jobb nekem a szelíd hársfák árnya
mint a cápa és torpedó szárnya
szemérmetes öltözékem fürdőgatya
mert az biz a kis méretet takargatja.
(fordította: tauber ferenc) |
2 hozzászólás
“jobb nekem a szelíd hársfák árnya
mint a cápa és torpedó szárnya”
Szépen megideologizálta, hogy miért nem szeret úszni.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, ráadásul anti-fallokrata.