Ha magányos vagyok
És fáj az életem,
Ha könnyes az arcom
És reszket két kezem…
Ne sajnáljatok!
Ha beteg leszek majd
Nagyon fiatalon,
Vagy öregen, vénen
Gyógyíthatatlanon…
Ne sajnáljatok!
Ha csonka lesz testem
Nyomorult, nyomorék.
Vagy kihalna családom
S egyedül maradnék…
Ne sajnáljatok!
Ha cinikus vagyok
És keserű, keserves.
Ha a halált várom
És ő nem engem keres…
Ne sajnáljatok!
És, ha mindez együtt,
Egyszerre törne rám,
Akkor se legyen senki,
Aki sajnálna…
És gondolna rám
17 hozzászólás
Falevél kedves!
Én is így vagyok ezzel.
Sajnálat nem,
Csak szeretet kell!
Én sem sajnálok senkit sem, de…
És azért gondolni, azt is lehet!
Köszönöm Dóra!
Kedves Falevél, ezek nagyon keserű szavak. Talán a magány miatt? De te tudsz tenni ellene, ha akarsz. Azt mondod ne sajnáljanak de te se sajnáld magad. Tetszett a versed.
Én nem sajnálom magam! Ezért vagyok talpon.
Persze néha kell, hogy egy kicsit magába szálljon az ember, de mindig fel kell állni! Én is ezt teszem!
Köszönöm a véléeményed!
Falevél
Érzem a hangulatot, ami a vers írására késztetett. Azért az együttérzést fogadd el.:)
Üdv: Colhicum
Az együttérzés szerintem egészen máshonnan táplálkozik, mint a sajnálat!
Az együttérzés szeretetből, elfogadásból születiK, míg a sajnálat, a megnemértett tehetetlenségből!
Kimondjuk a szavakat, nap-nap után és nem vesszük észre a jelentőségüket. De amikor elmereng az ember, akkor értelmezi a jelentést, az eredetet és igen Colhicum! Köszönöm és értékelem az EGYÜTTÉRZÉSEDET!
Falevél
Gondolkodtam hoyg mit is írhatnék ide…
Pár gyorsan megidézett sort, vagy esetleg, egy szívhezszorító történet…
Nem szerintem felesleges lenne mind.
Inkább csak egy szót írok: köszönöm
Köszönöm hoyg találtam valakit aki hasonlóan néz a világra, igaz ez verseimben nem tükröződik, de nem is azért írok, hogy magat reklámozzam…:)
Köszönöm
Szili
Ez nagyon borús, már- már öngyűlölő kifejezése ,egy keserű léleknek. Az öngyűlölet megöl, az önsajnálat tehetetlenné tesz. Kár lenne egy olyan szép lelket, mint a tied
elsorvasztani ennyi negatív érzelemmel, nem beszélve a gyönyörű arcodról, amelyhez gondolom, ugyanilyen test is tartozik. Verseid tehetségről, jó ízlésről mély gondolatokról tanuskodnak. Járj továbbra is ezen az úton! Szeretettel, Katalin
Szili, Virágének!
Köszönöm, hogy olvastatok és örülök, hogy megtiszteltetek véleményetekkel!
Falevél
Bár valóban nem jó ha sajnálnak, mert az annak a jele, hogy bajban vagy…mégis a sajnálat helyett, bármi ezek közül megtörténne Veled, én együttéreznék…de semmiképp nem szeretném, hogy ezekközül bármelyik is megtörténjen Veled…kedves Falevél!
Elgondolkodtató a versed…
Gratulálok!:)
Sleepwell!
Nagyon köszönöm, hogy olvastál, megértettél és elgondolkodtál a versemen!
És az együttérzésed akkor is el fogkísérni, ha nem is tudod, hogy bajban vagyok!
Mert a jószándék nem ismer időt, múltat, jelent, s jövőt! Ott ér utol, ahol szükségünk van rá és emlékezve, az önzetlen szeretetre, erőnket megújítva, megszázszorozva talpraállit, s új útra indít! Köszönöm ezt Neked!
Mindig öröm, ha tudom, hogy olvasol!
Szeretettel: Falevél
Tébolyult elme vagy magasztos eszme,
mi nálad a létért kiállt?
Nem látok át az őröd fényén,
mi a lelkedre vigyáz.
Tehetséged határtalan!
te figyelsz mindent és látsz.
Megdöbbentő,hogy egy ilyen író
eddig miért nem publikált?
Huhh!!!
Ezt nagyon köszönöm! Nagyon jó lett ez a vers!… Egészen meghatottál és azt hiszem (ritka pillanat) de elfogytak a szavaim. Csak még annyit, hogy KÖSZÖNÖM!
Szeretettel: Falevél.
Bocsáss meg kedves Falevél, kicsit hosszú leszek!
Sosem szoktam elolvasni más hozzászólását, mielőtt én el nem küldöm az enyémet, mert nem akarom, hogy befolyásoljanak a véleményalkotásban. Most valamiért mégis kivételt tettem. De csak megerősítettek a saját elképzelésemben a már kapott hsz-ek. Nagyon szép írás, mondhatom remekművet alkottál.
A sajnálat és az együttérzés bizony nem egy tőröl fakad, de az önsajnálat sem egyenlő a tények feltárásásval, a kérésekkel. Én magam is hasonlóan gondolkodom. Az együttérzés jól esik, de a sajnálatból köszönöm nem kérek! Az megalázó számomra és gondolom ezzel Te is így lehetsz. Aki erős, elmondhatja mondandóját, de nem könyörög segítségért, Te sem azt teszed, csupán kéred, hogy nehéz helyzeted ne nehezítsék a megalázással! Gyönyörűen fogalmaztál. Ehhez is csak gratulálni lehet!
Nagyon sok ilyen szép alkotást kívánok még!
üdv.:
hamupipő
Hamupipő!
Nincs miért bocsánatot kérned! Egy picit talán én érzem úgy, hogy többre értékeltek, mint ami vagyok! Persze kinek ne esne jól, ha szeretet és megértés fogadja az útja során? Itt Tőletek annyi szépet kaptam, ami egészen meghat! Jólesik, hogy a gondolat, ami az enyémből fakad, hosszabb lett a szokásosnál és, hogy ennyire átérezted az én érzéseimet. Egészen borzongató ez… Hiszen minden vers annyi féle, ahányan olvassák, s még újraolvasással is változhatnak a kiváltott gondolatok. Mégis, ahogyan jellemezted az alapérzelmet… a sajátommal egyezett! Ezt várom el azoktól akik szeretnek és elfogadnak engem. És természetesen ennél "többet" én sem adhatok cserében!
Köszönettel: Falevél!
aki erős, az az Antónia
…Ha tudnád mi mindent kibír ez a falevél…
Szeretettel: Falevél