Miközben arcod kezembe vettem
Lágyan csókoltalak, érzékien
Majd egyre vadabbul
Szenvedélyesen
Ahogy a láva tör ki
A vulkán mélyéről
Lelkünkből úgy tört
A szenvedély elő
Aztán a ruha lekerült rólunk
Én pedig mint egy éhes
Vadállat vetettem rád magam
Mohon csókoltam
Bársonyos tested mindenét
Majd öledben időztem
hosszasan
Hogy érezzem a
Kelyhed paradicsomi ízét
De lassan már ez sem volt elég
S úgy lett, ahogy lennie kell
A kelyhed lassan velem telt meg
Benned lüktettem, mozogtam
Élvezet, minden pillanatban
S repültük a messzi csillagokban
De minden repülés véget ér egyszer
S ez a szárnyalás is véget ért
Pár mozdulattal…
s lihegve izzadva rád borultam
Miközben kelyhedben magam ontottam
Aztán csak bámultalak, csodáltalak
Lihegve csókoltalak
Hogy újra kezdődjön
Ez a gyönyörű kábulat
3 hozzászólás
Úristen….Mester ez gyönyörű!!!
Bárki legyen is a "Múzsád",én beleremegtem ahogy olvastam.
Köszönöm az élményt!
A.
Hát barátom, most tényleg fejet hajtok!Így megírni egy verset, ilyen átadással, nem semmi!!!!!!!!!
Ölellek barátnéd:Kriszti
KÖszönöm Kedves Barátném, Kedves Csipkerózsika, hogy itt jártatok, s olvastatok!!
De a mestertől még nagyon messze vagyok…..:)))) de azért hízott a májam, köszönöm:))