Éjszaka gyöngye,
árnyam most gyönge,
borzas a tolla,
bús kismadár.
Kerestem folyton,
azt az egy pontot,
ami majd támaszt,
csöpp vigaszt ad rám.
Elfogytam lassan,
cserepes ajkam,
viszonzást most már
senkitől sem vár.
Cseppem a lelkem,
lassan elcseppen,
testtelen fekszem,
a hold ringat el.
Kedved kerestem
számtalan esten
szerelmed lestem,
Te ringattál el.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Jó ritmusa van a versednek, ezért – még ha Elmúlás is a címe, kellemes olvasni.
Tetszenek eme rövid soraid.
Szeretettel:
Mata
Kedves Kata, köszönöm, köszönöm, köszönóm! ❤
Edit
Tetszéssel olvatam, remek ritmusban, a versedet.
Szeretettel gratulálok : Ica
Köszönöm, kedves Ica!
❤