Holdam vagy Te, s Én a Te Napod;
léted tiszta egén fénylő csillagod;
éledő, izzó csók mézédes ajkadon;
ölelő, lágy szellőd nyári alkonyon.
Hitem vagy, bizalmam a szép szerelemben:
ragyogó drágakő óvó tenyeremben.
Megfáradt testemnek gyógyító meleg ágy,
szívemnek, lelkemnek hűsítő, s izzó vágy.
Vagyunk álmainknak titkos őrizői,
régen parlag földünk igaz magvetői;
mező, mely kizöldel szitáló esőben:
szín a színben, egy az egyben, Erő az Erőben
6 hozzászólás
Élmény volt ez a versed is kedves Dániel!
Tetszett a gyengéd érzelem kibontása.
Szeretettel gratulálok: Ica
Ha már itt jártam olvasgattam és nem hiába.
Nagyon szépek a képek, lazán,de érzelemmel festetted ezt a verset
Gratulálok, szeretettel: Zsu
Ha már itt jártam olvasgattam és nem hiába.
Nagyon szépek a képek, lazán,de érzelemmel festetted ezt a verset
Gratulálok, szeretettel: Zsu
Nagyon köszönöm, jól esnek a szavaitok! 🙂
Nem magvetői???? AMÚGY REMEK SZERELMES VERS.Gratulálok:B:)
Szép vers. Tetszett, ahogy bontakozott.
Edit