Rég, egy hétig se volt baja a kenyérnek,
most meg két nap után máris penészes.
Örüljetek, hogy még nem jegyre adják.
Erről beszélgetnek nálunk manapság.
A tejet én már csak a kávémba teszem.
Nincs is abban sok tej, amit te veszel.
Felénk még lehet házaknál is kapni.
Nem mehet mindenki tanyára lakni!
Pedig itt fejhetnéd naponta a kecskét,
Pesten barátom te nem kapsz menyecskét!
Munka merre van? Inkább azt keresnék.
Én gazdag férjet. Kérem, jelentkezzék!
A pénz nem boldogít, megértés a fontos!
Azért nem kapsz, csak orrod alá borsot!
Dínomdánomék sosem unatkoznak.
Van miből, hát hét ágra mulatoznak.
Nem mese, nem móka, és nem is mondóka,
gödör aljából így hangzik a nóta,
magyarok egymás közt ezt dúdolgatják,
erről beszélgetnek nálunk manapság.
8 hozzászólás
Kedves Adrienn!
Azt írod versedben,hogy nem mese nem móka.A dallama a versnek pedig valami olyanfélén hangzik.A gondolatok amit a sorok takarnak viszont nagy-nagy igazságokat tárnak fel.
Tetszik,hogy ezeket ilyen módon" szóba hoztad".Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves hova!
Köszönöm szépen.
Le is rántom a leplet erről a versről. Ezeknek a mondatoknak legtöbb része valóban elhangzott egy chaten. Természetesen nem rímbe szedve. Ültem és olvastam az előttem futó sorokat. Akkor tudtam, hogy meg fogom írni, adta magát. A dallam szándékos, mint minden más is.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Nem csodálkozom, hogy ez izgatja az embereket!
Egyre inkább megélhetési gondjaik vannak…
Ügyesen összeszedted mondandód.
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Azért szerencse, hogy még a városban is lehet igazi falusi dolgokat venni. De ami a kenyeret illeti, számomra szimbolikus jelentésű, hiszen mi emberek is elég hamar besavanyodunk, s mint zombik tűrjük, hogy dilettánsok sisere hada döntsön sorsunk felett. Sajnos, a valóságot írtad meg versedben kedves Adrienn, és szomorú, hogy ezekkel a gondokkal kell szembenéznünk naponta.
Szeretettel: István
Kedves fátyolfelhő!
Köszönöm.
Senki sem csodálkozik, hogy az embereket megélhetési gondjaik izgatják. Nagyon sokan nem találnak kiutat. Vannak, akik a mások kárán örülnek, és vannak akik úgy próbálják oldani a feszültséget, hogy „mókásan” beszélnek róla, ezzel segítenek elviselhetővé tenni. Vannak, akik mindenkibe belekötnek, és vannak akik igyekeznek eltitkolni hová jutottak, mert szégyellik. Egy idézetet írok ide: „Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el. „/Rostand/.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves István!
Valóban, a városban is lehet igazi falusi dolgokat venni. Csak tudod, egy időben sokan igyekeztek a városokba munkát találni, (mint én is), most pedig sokan gondolkodnak azon, hogy vidékre kellene menniük, újra beültetni a kerteket, amíg még képesek megvenni az ültetni valót, hogy aztán legyen mit enniük, mert az üzletben nem tudják megfizetni. Ez a versem arról is szól, hogy hová is menjünk… Városba-e vagy falura, tanyára? Nem véletlenül kezdődik a vers a kenyérrel.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Bizony szomorú a téma, és valós!
Átadtad a téma iránti érzésedet.
Már sokaknak a mindennapi kenyerük sincs meg…
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy olvastad.
Ölellek:
A.Adrienn