Értsd meg költészetét!

Oly' merengve jár a
képzelet,
mikor már lebeg
a parti
homály, mikor
csend hull
át az éjszakán, s az

ábrándok
kövein ott sejlik a múlt
valahány pillanata.
Hol csüngnek az
emlékek
minden emberben, hol

állnak a képzetek
bércei
jelein a szavaknak,
amik
megmaradtak,
amik idézik
sóhaját egy leírt
mondatnak.

Egy leírt kötődésnek,
amin
még ma is felsajog
a szív árkain
lévő suttogó idő, hol
békésen nő a fű, és legel

az ábránd . Legel
mint nyájak
nyugalma, mikor sír a
szél,
az emlékek szele. Oda-
kint csendek
ülnek a parton, s szól
a rigó hajnali dalán már a

sejtés, mikor
felring a páskó páráin
a költészet maga.
Mert költ az Isten minden
mozdulatban,
leírva a
teremtés csodáit minden
nap, mit kevés

ember ismer fel. Csak
nézd remélve útjait!
Vedd észre Őt magát,
mikor
üzen feléd láttatva
reményt ebben
az elhagyattatásban,
miben
leledzik a világ!

Értsd meg
költészetét, kinek Te
vagy legfőbb
műve, az ember!
Ki ott élsz Jehova Isten
vágyaiban,
hogy jót tegyen veled,
hogy élhess

örökkön e
földön. Ki járatni akar
téged
ünneplőbe öltöztetve,
a hit, s a remény
ünneplőjébe, hogy
soha ne

fájjon szíved a holnap
miatt. De tudd
meg, ehhez a puszta
hit kevés!
Neked tudnod kell
elemezni -nem csupán
elmédben-
az Isten költészetét.

Látnod kell szíveddel
is, harmóniát
alkotva benned a
láthatók és
a láthatatlanok!
Látnod kell munka
közben a
reményt, mint

viszi lépteid előre
az örök
élet útján, mikor
a késztetés
több benned mint
a te erőd. Mert
késztet téged
az Isten, aki

sejtjeidbe írta
legszebb
költeményét, mert
vágyaidban ott
él tudattalanul is
tollának reménye,
a neked
szánt földi öröklét.