Lépsz, de lábad alatt
a mindenség nyílik.
Félsz, de sokan félnek
a bölcsőtől a sírig.
Szólsz, de nem hiszik a szót
mi elhagyja a szád.
Nézel, de szemed már
semmit sem lát.
Hallasz, de nem érted
a hangok rendszerét.
Szeretsz, de ki hiszi el,
hogy őszintén?
Élsz, de szíved már
keményebben dobban.
Élsz, de agyad helyén
csak üres tok van.
Kinyújtott kezedben
tartod a tüzet,
a láng még lobog,
de már minden elveszett.
2 hozzászólás
Szia! Engem megfogott a vers lágysága, csendessége, szomorúsága, érzése. Szerintem szép! Üdv. Zemy
Szép napokat kívánok!
Szervusz Zemy!
Bizony valami csendes lemondás volt ez… akkor. Régi vers, talán 20 éves is van. De most is szeretem…
Köszönöm.
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu