Bevillanó képek,
múló érzések,
bársonyos fények,
fájó emlékek.
Harmatos illattal
jő a pirkadat,
festői varázslat,
azúrkék áramlat.
Ficánkoló szellő,
mellvéden ücsörgő,
selyme elbűvöl,
karjain hűsölök.
Sötétkék szempár,
felhők között jár,
legördülő gyöngy,
könnyező öröm.
Lecsukódó pillákat,
meglesi az alkonyat,
eltiport vágyakat
alázattal gyászolhat.
7 hozzászólás
Tetszik, ahogyan egy-két szóval érinted a múltat, s abból neked előjön mindaz, amire emlékezhetsz. Olyan, mint ahogy Proust művében (Az eltűnt idő nyomában) egy-egy illatból bukkannak fel emlékképek.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm szépen Colhicum, nagyra értékelem véleményedet, jól esett:)
….nekem is az illat az egyik gyengém…
Tetszik, gratulálok!
Gy.
Köszönöm Kedves Gyömbér:))
Nekem is tetszik! 🙂
Szép!..illatokba ízeket varázsoltál és színeket…emlékfoszlányok, benne egy kis varázslat, a múlt és a jelen játéka…
Tetszik!
Köszi Lumen, örülök, hogy itt jártál:)