Múlt és jövő, fájdalom és öröm, álom és vágy fodrozódása.
Látomás, csak egy látomás, semmi más!
Tó mélyén a színes kavicsok, mintha simogatnák arcom.
Nézem, s várom a csodát, amit látni szeretnék, az arcod!
Látomás, csak egy látomás, semmi más!
Arcod az arcom mellett lágyan, érzékien tükröződik.
Örvénylő vihar haragos moraja nem festi zöldre színét.
Látomás, csak egy látomás, semmi más!
Elhagyott öböl csendjeként borul ránk a nyugalom.
Boldogság és szerelem képei fodrozódnak ringatózva.
Látomás, csak egy látomás, semmi más!
2 hozzászólás
Tetszik a vers felépítése is és a képek amiket sajnos csak látomásként érzékelsz. Szomorú versed mégis szép!
Barátsággal Panka!
Köszönöm panka, hogy olvastál 🙂
Szeretettel: Gyöngy