Állandósult folyamat kering,
Végtelen tereken keresztül.
Mint folyóban úszik a hering,
A templom tetején kereszt ül.
Mindenhol örök létező,
Áthatja az időtlen síkot.
Hitünk felett álló tető,
Mit mindenki másképp hívott.
Majd előtűnt a fekete folt,
Ellenállást tartva kihág,
Kiszakítva ami bent volt,
És így lett a világ.
8 hozzászólás
Szia!
Tetszik nagyon a versed,lehet rajt gondolkodni az biztos."Mindenhol örök létező",gyönyörű
nekem legalább is az.
Gratulálok:hova
Köszönöm szépen hova, hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru
Talán így képzeled el a teremtést? Nekem ugyanis a rövid, de sokat mondó versedről ez jutott az eszembe.
Üdv.
Tulajdonképpen ez az elképzelés hasonló ahhoz, amit Madách írt le az Ember tragédiájában.
Köszönöm hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru
Kedves Ngaboru!
Szép gondolat a világ keletkezéséröl. de bárcsak azok is akiknek a hatalmukban áll, gonolkodnának egy kicsit
üdv, Toni
Egyetértek Toni, köszönöm hogy olvastál.
Üdv.Ngaboru
Sajátos teremtéstörténet! 🙂
Nagyon tetszenek a rímek.
Üdv, Gyömbér
Köszönöm szépen Gyömbér. Örülök hogy tetszett.
Üdv.Ngaboru