és megint a frissen nyírt napfény és fű fénye
csillan tüdőkben
és veri a mellét a sok magyar, hogy Balaton
és németek a parton
meg hullámok ricsaja, szól a sztereo
rádió
és épül az eldobott söröskupakok tornyán egy újabb várbucka
ablakában ül a Blikk pletyka
és a szoci kukoricadarabok a parton
meg a Horvátország-illatú naptej
(tavalyról megmaradt – rakd el)
és orban-szájban
meg az idei nyárban
ömlik a balatoni nyár meg a sok-sok fesztivál
felülmúlja önmagát, mint hajnal után naplemente
és megint egy turistamenet a Deákon
átlépik országunk, Budapest ájlávjú
pólókon kisfröcccs
meg a kockás műanyag abroszokon
múlik az idei vébé
és egy kanálnyi paprika nem árt még a
lecsóízű nyárnak sem
és még egy strand, még egy sorban állás
- mennyi kérem most az állás?
– és a forint? Euró?
- és a holnap esti híradó?
és telik a naplemente, fordul át Kenese
megtelik fénnyel az éj
meg egy hullócsillag idén sem ártana
csak mint kétezer-tizennégy nyara
2 hozzászólás
Kedves Dorothy!
Ez egy zseniális karikatúra a "magyar nyárról". És nem csak az (egyébként telitalálat) életképek miatt, amiket festettél, hanem mert a vers nagyon jól tükrözi a "semminek sem tudunk örülni" hozzáállást, meg az elmaradhatatlan kelet-európai (ön)iróniát. Tetszett! 🙂
Kedves Márk,
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett.
Igen, próbáltam valamit visszaadni ebből az (ön)iróniából… 🙂