Megpróbáltalak kitörölni magamból
És szeretni mást;
Mégis minden második szívverés
Visszalök Hozzád.
Más szemében kerestem azt,
Amit a Tiedben megtaláltam.
Nem tudlak mással cserélni,
Téged képzelve mással élni.
Egyre-másra
Egykedvűen zúgja sírva
A dallamot
Szívemben a zongorista.
Nem szabadulok –
Mert nem akarok.
Örültként rázom a bilincsem,
És nem látom be,
Hogy szeretem…
Azt, aki a kulcsot tartja
Kezében.
Papír fölé görnyedve felírok
sok-sok mondatot.
Mondd…
Bolond vagyok?
3 hozzászólás
"Papír fölé görnnyedve felírok
sok-sok mondatot.
Mondd…
Bolond vagyok?"
A kérdés jó! Akik, ebben a művészet ellenes korban írunk, egy kicsit valamennyien azok vagyunk!
Szerintem nem vagy bolond, csak örülten szerelmes…
Ez a vers felkerült a kedvenc kortárs verseim listára.
Delory