Csodára szomjazva látod, hogy a világ,
megvénült, megfakult, elkopott nélküle,
az egész mindenség megváltásért kiált,
te pedig a bajban nem voltál Vele.
Ám a rossz utakat mindig megtaláltad,
valahogy könnyebb a rossz felé haladni,
és nem tudod már rég, hogyan is csináltad…
"Éli, Éli lama sabaktani"
Kereszted, ha nehéz is, el ne dobd soha,
vedd fel ha botlottál, ha már elejtetted,
– sorsod ha jó vagy ha mégoly mostoha -,
hiszen e teher az egyetlen esélyed…
10 hozzászólás
Kedves András!
Mindig ´fel-újulok´ha olvaslak!
Köszönöm!
Üd:sailor
Kedves András!
Szeretem olvasni a verseidet, hiszen jó a témaválasztásod, elgondolkodtatók, s jól ismered a versírás
legfontosabb feltételeit.
Szeretettel olvastam: Kata
mindig örülök ha téged olvashatlak. szeretettel
Kedves András!
"az egész mindenség megváltásért kiált"
Igen… egyet értek "e teher az egyetlen esélyed…"
Tetszett elmélkedésed, magam is hasonlóan érzek….
Igazán szép!
Húsvét előtti elmélkedés…
Köszönöm, hogy olvastátok!
Kedves András!
Gyönyörű, mély gondolatok! ………..Hiányoztak!……Köszönöm!!!!!!!!!!
Szeretettel:
Hamupipő
Örülök, hogy nálad is megértésre talált, kedves Hamupipő
üdv, Amdrás
Szia András! 🙂
Már a cím is magáért beszél, jómagam ezért küzdök pedagógus pályafutásom kezdete óta. Nagyon tetszik ez az összefoglaló, és még a második szakasz zárása se tántorít el előző véleményemtől. Megizzasztottál vele, de állom a sarat. 🙂
Nagy költőnek tartalak, amolyan úttörőféleségnek, szókimondónak, egyenesnek, és jegyezlek, ha nem baj. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Megtisztelsz, kedves Kankalin…