Belebújt zsebembe a csend
ott szendereg bágyadtan, lustán,
ablakon eső cseppje koppan,
gondolatom köztük kószál.
Hol vagy, merre kóboroltál
te szent sejtés, csodám,
szívem körül sáros hó pottyan,
vonzó érzés nem marasztal,
szabadon bocsát.
Belebújt zsebembe a csend
ott szendereg bágyadtan, lustán,
ablakon eső cseppje koppan,
gondolatom köztük kószál.
Hol vagy, merre kóboroltál
te szent sejtés, csodám,
szívem körül sáros hó pottyan,
vonzó érzés nem marasztal,
szabadon bocsát.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Szép, szomorú vers a kilátástalan reménytelenségről.
Meglepő, és egyéni képekkel /belebújt zsebembe a csend, szívem körül sáros hó pottyan/.
Judit
Köszönöm kedves Judit az értékelésedet. Örülök, hogy olvastál.
❤Edit