Ha a tekintet egybeér,
Fellángol a tűz, mi benne ég.
Perzselő lángjában lágyan összeolvad,
Két szív, mely mindörökké egyet dobban.
S az ajkakon édes szavak csüngenek,
Cirógatva egymás lelkét szüntelen.
Két kézzel szorítva a másikat,
Mégis engedni neki a szárnyakat.
Meghagyni Őt, s meghagyni Téged,
Létrehozni Titeket, ez voltaképp a lényeg.
Véget nem érő feladat, mely éltetek célja,
Fenntartani szerelmetek, mely házasságtok magja.
Meghallani egymást, s hangotok hallatni,
Éjszakákon át szavakba fulladni.
Legyen ez az IGEN, egy őszinte ígéret,
Legyen ez az IGEN, a szerelem pecsétje.
2 hozzászólás
Kedves Anita!
Ez jó biztos örült a versednek!Sok boldogságot kívánok a nővérednek!
Krómer Ágnes
Kedves Ágnes!
Köszönöm szépen a nővéremék nevében is.