2024. december 26., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    gyerekvers

    Esőben

    Zágonyi MónikaBy 39 hozzászólás1108 megtekintés


    Egy csiga, két csiga, sok csiga mászik,
    almafa ágboga csöndesen ázik.

    Gomba növekszik a fűben a réten,
    hangya lapult meg a tölgyfa levélen.

    Ázik a kertben a gyönge virágszál;
    egy kicsi lepke a szirma alá száll.

    Kiskutya lép a sötét pocsolyába;
    hívd ide ízibe! Sáros a lába…

    Víz csurog egyre a földre a házról,
    nagypapa jön be a csöppnyi garázsból.

    Nagymama nézi az égen a felhőt,
    nyitja azonnal a tűzpiros ernyőt.

    Játszik a szél, vele táncol a zápor,
    ablakomon ma a pára a fátyol.

    Szürke az ég, csupa víz a tarisznyám;
    felleg alól a napocska kacsint rám…

    Share.

    39 hozzászólás

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Zsu!

        Örülök, hogy újra nálam jártál, és annak is, hogy tetszett a versikém… 🙂 Remélem, minden úgy alakul majd, ahogyan szeretném, és mielőbb a kezemben lesz a kész kötet (a gyermekversek írása különösen közel áll a szívemhez). Ha megjelenik, jelezni fogom… 🙂

        Szeretettel: Mónika

    4. Horák Andrea Kankalin on

      Szia barackvirág! 🙂
      Ez a verseskötet-darab bizony illik a lelkedhez. 🙂
      Nagyon tetszik ritmikus játékossága, ami egyáltalán nem lepett meg, hiszen olyan költő vagy, akit ha álmából ébresztenek, akkor is ritmussal válaszol. :)))
      Szeretném elkérni ezt a verset a 2014. április valamikori vers-ünnepünkhöz, mert a gyerekek is élvezik majd. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    9. Zsóka Eliza Wolfbetta on

      Kedves Barackvirág!

      Édes, ritmusos verset hoztál. Tetszik, ahogy a gyermekek lelkével (is) tudod érzékelni a körülöttünk lévő világot, benne a természetet, az embereket, az állatokat.
      Egyben gratulálok a hamarosan megjelenő verseskötetedhez, melynek remélhetőleg sok csöppség fog nagyon örülni. 🙂

      Szeretettel: Zsóka

    10. Valerie on

      Szia Barackvirág!

      Mindenem a láttató mese, a virágerzsis Mesebolt, amit ronggyá olvastam a gyerekeimnek.
      Azt hiszem, kívülről skandálom majd, hogy az egyéves, nyiladozó értelmű unokámnak elmondhassam. Ha csak egyetlen szavacska is megtetszik majd neki mindebből, akkor is érdemes volt. Tudom, a zeneiségére főként vevő lesz, tán még mórikál is hozzá, míg százszor is elmondom. :)))

      Húdejóóóóóó! 🙂

      Szeretettel:

      Valerie

    12. Szalki Bernáth Attila on

      Kedves Mónika!

      Gratulálok ehhez a csilingelő gyermekvershez.
      Ha nem tévedek, nyugat-európai verselés ez,
      rímes, időmértékes, ereszkedő ritmusú, minden
      verssor 3 daktilusból és egy trocheusból épül.
      Következetesen végigvittem ezt a mellékelt
      nagybetűvel szedett sorokban. Nem állítom,
      hogy ezzel szebb vagy jobb lett a versed, de
      megértésed kérve figyelmedbe ajánlom.
      Szeretettel üdvözöl Attila bá'

    13. Szalki Bernáth Attila on

      Esőben

      Egy csiga, két csiga, sok csiga mászik,
      almafa ágboga csöndesen ázik.

      Gomba növekszik a fűben a réten,
      hangya lapult meg a tölgyfa levélen.

      Ázik a kertben a gyönge virágszál;
      egy kicsi lepke a szirma alá száll.

      ÁZIK A GYÖNGE VIRÁGSZÁL A KERTBEN,
      SZIRMA ALÁ SZÁLL EGY KIS TARKA LEPKE.

      Kiskutya lép a sötét pocsolyába;
      hívd ide ízibe! Sáros a lába…

      Víz csurog egyre a földre a házról,
      nagypapa jön be a csöppnyi garázsból.

      VÍZ CSUROG A HÁZRÓL EGYRE A FÖLDRE,
      CSÖPPNYI GARÁZSBÓL A NAGYPAPA JÖN BE.

      Nagymama nézi az égen a felhőt,
      nyitja azonnal a tűzpiros ernyőt.

      NAGYMAMA NÉZI A FELHŐT AZ ÉGEN,
      NYITJA A TŰZPIROS ERNYŐT SERÉNYEN.

      Játszik a szél, vele táncol a zápor,
      ablakomon ma a pára a fátyol.

      Szürke az ég, csupa víz a tarisznyám;
      felleg alól a napocska kacsint rám…

      SZÜRKE AZ ÉG, CSUPA VÍZ A TARISZNYA,
      FELLEG ALÓL KACSINT RÁM A NAPOCSKA.

    14. Zágonyi Mónika on

      Kedves Attila bá'!

      Köszönöm, hogy újra megtiszteltél a figyelmeddel, és köszönöm a gratulációt!

      Igen, a versem minden egyes sora 3 daktilusból áll, ezeket követően a sorok vége pedig többségében spondeus, egy-két helyen trocheus. Teljesen következetes, tehát nem tér el sehol sem… Az átiratodban viszont itt-ott teljesen eltér… Csak egy példa:

      Ázik a gyönge virágszál a kertben
      -uu -uu — u —

      szirma alá száll egy kis tarka lepke
      -uu — — -u -u

      Teljes tisztelettel szeretném viszont felhívni a figyelmedet arra, hogy egy már megírt verset bizony egyszerű átírni vagy a saját ízlésünkre formálni… Egy átírt vers is lehet ugyanolyan jó, vagy netán rossz, mint az eredeti… de nem az adott alkotó keze alól került ki… Különbözik ettől természetesen az, amikor finoman oktatva javítási javaslatot teszek, de csakis "szakmailag" vagy a mesterséget tekintve teljesen megalapozottan.

      Szeretettel: Mónika

    16. Szalki Bernáth Attila on

      Kedves Mónika!

      Nem kívántam sem finoman, se durván oktatva javasolni,
      hogy írd át a versed. A következetesen, a sorvégeken is ereszkedő
      verskezelésre hoztam a magam gyenge példáit.
      Csak a sorok végére koncentráltam,
      s bizony a többire nem nagyon ügyeltem, a mesterséget
      tekintve tehát felületes voltam. Később a nagy melegben
      eszembe jutott.

      Szirma alá be-be száll kicsi lepke.
      — u u — u u — u u — u

      A tanulságokat levontam. De vallom:nincs olyan fordítás vagy vers,
      amin ne lehetne csiszolni, javítani.

      Szeretettel üdvözöl Attila bá'

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Attila bá'!

        Való igaz, tényleg nagyon meleg van… ilyenkor nekem sem sikerül mindig pontosan koncentrálni a feladataimra, így teljesen megértem a dolgot. Tudom, hogy ismered a verstant, így nekem is gondolnom kellett volna arra, hogy valamilyen oknál fogva felületesen nézted a mesterségbeli oldalt… Az általad írt új példa ezt szépen mutatja, mert az követi az eredetileg megalkotott rimusrendszeremet.

        Igaz, bármin lehet csiszolni, javítani, de arra vigyáznunk kell, hogy ne tűzzük ki azt az irreális célt, hogy egyszer tökéletes lesz az adott mű… Tudod, a tökéletesség nézőpont kérdése…

        Szeretettel: Mónika

    19. medve on

      Kedves barackvirág!

      Magam is éppen egy gyerekvers írásán gondolkodom… most, hogy keresztszülő lettem. 🙂 A versed ráadásul illik a tematikámba (a főszereplőim Ernyő Ernő és Eresz Karesz).
      Majd meglátjuk, mi lesz belőle… számomra egyelőre idegen ez a téma (koromnál fogva), de a kihívás mindig vonzott.

      Hogy ne csak magamról beszéljek: szerintem ritmikailag helyén van a vers. Nem is tudnék elképzelni egy jó gyerekverset ritmus, jól megkomponált verslábak nélkül (bár én Weöres Sándor és Romhányi versein nőttem fel :D).
      Tartalmilag csak a 4. versszak 2. sora ingott meg nekem, mintha lenne egy logikai kihagyás. Ha sáros a kutya lába, én biztos nem hívom magamhoz – bár lehet, hogy rosszul értelmezek valamit (nem az első alkalom lenne). De erre majd úgyis magyarázatot adsz. 🙂

      Összességében kellemes, őszies hangulatú vers. Lájkolom!

      Üdv:
      medve

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves medve!

        Gratulálok a keresztapasághoz! 🙂 A gyerkőcök sok vidámságot hoznak a mindennapokba! 🙂 Sokáig engem sem igazán foglalkoztatott a gyerekversek írása annak ellenére, hogy én is szívesen olvastam ilyesmit, és én is Weöres költészetén nőttem fel, de aztán… az anyaság egyre inkább meghozta a kedvet hozzá; a gyerekekkel kapcsolatos szép élmények meg az ihletet adták 🙂
        Számomra is elképzelhetetlen a gyerekvers a ritmus nélkül, és örülök, hogy rendben találtad az időmértéket a versemben! 🙂
        Folytatom fent, mert nem fog kiférni…

    20. Zágonyi Mónika on

      Folytatás…
      A tartalommal kapcsolatban pedig kitűnő érzékkel vetted észre, hogy hol van a vers gyenge pontja… 😀 A "története" annak a sornak ugyanis az, hogy miután leírtam, valahogy nem tetszett… Megmutattam a nagylányomnak, aki annyit mondott, hogy: "Hááát… jó az…" Mit mondjak… nem volt meggyőző 😀 Igaz, tényleg az a baj vele, amit írtál… Persze, én látom magam előtt, amint jónéhány évvel ezelőtt a férjem (aki akkor még nem volt a férjem 🙂 ) a "panelkutya" lábát minden egyes sétáltatás után lepucolta, hogy ne koszolja össze a bútort 😀 (és ez nyilván „hatott” a versre), de ebben a versben kerti kutyus szerepel… Ez tényleg egy logikai bukfenc… Át kell írnom azt a sort, vagy egyszerűen kihagyni azt a versszakot…

      Örülök, hogy olvastál, és külön köszönöm a hozzáértő kritikát! Az ilyet nagyon szeretem, mert ez tényleg előbbre visz, és segít is!

      Üdv: barackvirág

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves dodesz!
        Örülök, hogy tetszik! No igen, az "ízibe" valóban nem volt az igazi, sőt, ahogy medve írta, az egész versszak nem volt az, így azt a két sort medve javaslatára, és vele egyetértve száműztem 🙂 Itt meghagytam, mert így látszik, hogy miből is alakult, illetve hogyan, de máshol már anélkül publikálom. Attila bá'-t én sem értettem teljesen, de megbeszéltük, hogy az akkori, augusztusi nagy meleg miatt nehezebb volt koncentrálni 🙂
        Szeretettel: barackvirág Mónika

    Leave A Reply