Festek neked szivárványos eget!
Amilyen szépet csak lehet.
Hmm! De nem tudok Festeni!
A természet csodás
Tőle kérek harmóniát.
Hortobágy kellős közepén
Hol földkörül lefolyik a fény
A láthatár fejed felett
Tiszta kék, rajt’ bárány fellegek,
Alant a messzeségben gulya,
Gyapja meleg, habos, puha.
Pásztor subája a felhő,
Csepeg! Elered az eső.
Gomolyog a szürkeség,
Várj! Ne menj még!
Ahogy jött, úgy szalad,
Helyén esőcsepp- prizma marad,
Az átfutó törtfény
Természet adta festmény
Lilából kékbe szint fest az égre,
Pirosból sárga fölébe zárva
Földön a lába, szivárvány szárnnyal,
Repül az égen, előtted éppen.
Boldogság kapuja kitárul eléd,
Most fuss, rohanj, hogy elérd,
Ne engedd el elébb,
Lépd át a boldogság küszöbét!
1 hozzászólás
Nahát ez az egyik legszebb versed Marica ! Szinte elámultam, elájultam. Micsoda képek: “Hol földkörül lefolyik a fény” , “Pásztor subája a felhő,” “Helyén esőcsepp- prizma marad,” de az egész vers szinte a természeti kincsek gyüjteménye.
Örülök, hogy rátaláltam erre a kis”esőcsepp prizmára”
szeretettel fefo