Csillogó esőcsepp, könnyező égbolt
Hajnal közeledik, mint egy színes folt
Elvonuló vihar, messze nyargaló
Búvik bokorban, minden erdőlakó.
Kedvemet nem szegi, ébredés öröm
Égboltnak kékjében, elgyönyörködöm
Erdőnek mélyében, fütyül a rigó
Nyarat zengő dala, olyan csábító.
Gomolyfelhők jönnek – mennek az égen
Pókhálót sző, a reggelnek tükrében
Napkelte, habfodros látómezőben.
Felderengő nap, varázsköpenyében
Karodban álmodva, hajnal csendjében
Sűrű lián leszek, esőerdődben.
6 hozzászólás
Tetszett kedves Éva, hogy a természet ölébe tetted szerelmedet.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Éva!
Csodaszép a hangulata!
Szeretettel gratulálok:sailor
Icu köszönöm tetszés nyilvánításodat.
Köszönöm sailor látogatásod. örülök, hogy megírtad tetszésed. Éva
Kedves Éva!
Szeretem a természeti verseket. Nagyon szépen foglaltad össze a szerelem fogalmát.
Szeretettel olvastam:
Kata
Köszönöm Katám, hogy olvastál. ölelésem Éva