A bágyadt eső
fáradt vándor,
csordogál mint
néma intelem,
könnye fáj,
érzést ismerem,
hazug gyönyör,
gyötör belül,
és kint faágon
tisztítni láttat,
tisztasága bánat,
számolom cseppjeit,
muzsikát lüktet,
ritmusa felderít,
ütemét kipp-kopp
hallgatom,
kopogtat járdán,
csilingel ablakon.
Bágyadt eső,
vándora távol
fellegeknek,
hűsít ha
izzol lángtól,
ha fázol kíntól
megremegtet,
csobban könnye
néma panasznak,
tovagördül,
duzzad áradó
pataknak,
bánatod tengerét
keresve,
táncol fényeid
sötétre temetve.
Színeid kihulltak,
szürkévé szelídül
rózsaszín álom,
árnyék követ,
egy pillanat,
vagy érzés,
egy hang talán,
talán csak perc,
mely megpihent
elázott ruhádon.
3 hozzászólás
szép. tetszik. gondoltál már rá hogy esetleg ujságokban vagy valahol máshol is megjelentesd egy két versedet?
üdv
Örülök hogy tetszik.Talán egyszer jó lenne megjelentetni, de ma még nem ismerem a lehetőségeket.
akkor szerintem nézz utána mert tudsz elég jól írni hozzá! és ez most nem vicc, nehogy egyszer megbánd hogy nem próbáltad meg………