Esővarázs

Érted elmegyek, bárhová, nincs a világnak olyan szeglete
vagy sétálok a porlepte vén országúton
a végtelenben összeér az út, és véget ér a párhuzam
de a szívem hazahúz, Hozzád vezet ez az út
otthon..ez az a szó, ami egyre csak nyúz

Alkonyodik, suhognak a vén fák lusta lombjai
már homályban látom az országút sárga csíkjait
elől tiszta, hátul nem látom, jobbról és balról várom a támadásom
remélem ez csak egy rémálom
visz a lábam, fáradt vagyok, és picit félek is, de be, nem ismerem

Fénycsóva vetül, az úton az eső csillog, mint az ég jelképe,
kilépve igyekszem , integetek, épp csak nem fekszem le az útra,
a kocsi elsuhant, nem maradt más utána, csak a csóva
ő már biztos hazaér, legalábbis virradóra

Kezdem feladni, de a szívem erős, távolban fény dereng
igyekszem, mert szeretném, hogy Valaki még ott fennt legyen
szégyenben érkezem a pedáns portára, még a kutyus szeme is csupa pára, símításom szeretettel várja
ő is ennek az otthonnak az egyik gazdája

Próbálom érteni, érteni, érteni…megérteni, hová érkeztem, és miért?
hová lett az az igazi boldog idő, amíg nem esett az eső?
megtudni honnan indultam el, és hová érkezhetek?
és mindezt minek köszönhetem?…..én vagyok a hunyó…
És akkor kijött a Házigazda Lánya…mint az éjszaka lángja

Bocsi…csengettek….Segíthetek?
és éreztem nem volt hiába a séta, itt várt a szívem párja?
könnyű mozdulattal megfogja kezem, mosolyt repít
suhan a kertkapu felé, bevonszol a házba
és már nem várom a pillanatot, mikor meghalhatok…

De remélem azért itt elalhatok…és az én szememben sem lett semmi más csak "pára"
megértettem, miért könnyezett az országút, és miért hittem azt
aminek kell, hogy megtörténjen, annak utat építettek,
irányt adtak, kényeztették, csak egy símogatás
és máris enyém az egész világ….

És álmomban eláztatott az országúti.. csillogó, esővarázs..