Ess, csak ess, te zápor!
Megpihenek én bárhol.
Olyan görbék a hegygerincek,
Mint a csorba mosolyok.
Hajszálaim közt esőcsepp mosolyog.
Ess csak, ess, te zápor!
Tombold ki bánatod.
Mit hallasz? Te nem hallgathatod
A sírást a torkomban
Az ereket, ahogy dobban
Ahogy játszanak az ujjak
Ahogy a sóhajok fújnak
Ahogy reszket a térdem
Ahogy suttogom „Mért nem?”
Ess csak, ess hát, te zápor!
A könnyek fekete tollak.
A bánatban lobognak, hajolnak.
Tombold ki bánatod!
Én néma haragvó vagyok.
Minden könnyet legyűrök, elhagyok.
Tombold ki bánatod!
Én nem vagyok elég bátor.
Ess csak, ess hát, te zápor!
Ess, te zápor…
7 hozzászólás
Szia!
Nagyon szépen lehetne ezt szavalni. Bennem most ez ragadt meg.
Szeretettel:Selanne
Az eső és a tomboló lelkiállapot sajátos hangulatot kölcsönöz versednek. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nagyon jellegzetes e két dolog ósszekapcsolása. "Az eső elmossa bánatom" stb. De itt még külön szépsége, hogy mitegy helyetted teszi:"Tombold ki bánatod!
Én néma haragvó vagyok.
Minden könnyet legyűrök, elhagyok."
Nagyon tetszett!!! Szeretettel Era
Örülök, hogy tetszett nektek. 🙂
Annak meg különösen, hogy ilyen érthető volt.
Miléna
Kedves Miléna!
Nagyon-nagyon gratulálok ehhez a remek vershez!! Öt pontnál többet is megérdemel… Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Sanyi
Szia! " A sírást, s a torkomban
az eret, ahogy dobban"
Hm?
laca
Nagyon jó írás!
Tetszik ahogy írsz!
Gratulálok!
Üd:Jegmadar