Csilingel az esti fény,
táncol az égen.
Álmosan kacsint a hold,
az ég kék tengerében.
Zajongva szárnyal egy madárcsapat,
reccsen az avar a vadász talpa alatt.
Násztáncot jár egy lelkes denevér,
óvszert nem használ-e bátor legény.
De csitt,
kürtszó harsan.
Gazdátlan lelkek, néma sorban,
lehunyt szemmel zordan,
porhüvelyre vadásznak.
Gátlástalanul lesben állnak,
aljas módon reád várnak.
Matat ujjuk türelmetlen,
zsákmány nélkül tehetetlen.
A kárba veszett időt keresik,
szótlan mogorván temetik.
Tovamennek, ködbe vésznek,
szabad a hely a zenének.
Csilingel az esti fény…
Este
By antalpista
4 hozzászólás
Valami, fura démoni este lehetett… Csinos partok közé teszed a döbbenetet és a lüktetés vaddá teszi versed. REMEK!
Szeretettel olvastam: Tünde
Zuzmara!
Az estben benne van minden. de az a legjobb, ha csilingel és álmodunk ill. álmodhatunk.
Köszönöm , hogy itt jártál.
antalpista
Kedves Antalpista!
Gyönyörű kezdet, komoly folytatás. Az eleje elringatott, aztán komorrá váltam.
Nagyon tetszik, hogy a befejező sorban visszatér a kezdeti csilingelés, mert ezzel meghagyod a reményt, engeded, hogy tovább álmodjuk az este varázsát, úgy ahogyan szeretnénk.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Pirospipacs!
Köszönöm, hogy itt jártál és kedves szavaidat is.
"tovább álmodjuk az este varázsát, úgy ahogyan szeretnénk. " nagyon igazad van.
Antalpista