Ereimben a vér csomót bogoz,
fésűmben ősz hajcsomó.
Este van, árnyat vetett a Hold,
altatóm lágyan átkarolt.
Nézem, a semmi ágyat bont,
rettenetes nagy a csönd,
alszik a hárs a nyár az ősz,
nem is oly messze van a tél,
az ajtót nyitva felejtették.
Menekülnék, mégis maradok,
Dajkám lesz majd a vén Hold,
hol ébredek, azt nem tudom.
Este van
By oroszlán
12 hozzászólás
Kedves Ica!
Szinte sír a magány ebben a versedben. Nagyon kifejező.
Szeretettel: Kati
Köszönöm Kati, hogy olovastad, sajnos kiérződik majdnem minden versemből a fájdalom.
Szeretettelo
Ica
Ica, letaglóztál! ❤🌹
Köszönöm Edit, hogy itt jártál!
Szeretettel láttalak
Ica
Szomorú hangulatú szép versed nagyon tetszik kedves Ica! Szeretettel olvastam: én
Kedves Laci!
Örülök, hogy olvasol…nagyon.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves Ica !
Örülök, hogy beengedtél lelked pici szögletébe, abba a csöndbe ahol mégha átvitt értelemben kicsit át is értelmezem, bocsáss meg." az ajtót nyitva felejtették". Köszönöm.
Szeretettel gondolok rád és ne csukd be sohasem ezt az ajtót, mert csodás dolgokat tudsz láttatni odabenn.
Köszönöm a kedves soraidat drága Zsófi!
Azon a bizonyos ajtón szerencsére még lehet ki-be járni…ki tudja meddig?
Szeretettel ölellek
Ica
Drága Ica!
Este jobban fáj a magány… Nagyon kifejező, érzékletes képek.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Bizony, igazság, hogy "alszik a hárs a nyár az ősz,
nem is oly messze van a tél" – itt van bizony, fázik a lábam és fáj.
Azonban a te tüneményes versed nekem nagyon tetszik, versed
szépsége nekem gyógyírt jelent.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Köszönöm, hogy, olvastad a versem. Kívánok neked jó egészséget, boldog adventi napokat.
Vigyázz magadra nagyon.
Sok szeretettel ölellek,
Ica