Még napfénytől visszhangzik lelkünk,
mikor titokban bekúszik az est,
szívünkbe finom rezzenéssel érkezik,
köröttünk árnydíszletet fest,
ág végén álomfoszlányt himbál:
játszadozva pörgeti a szél,
szobánkban szendereg a csend,
s bennünk édes vágy halkan zenél.
4 hozzászólás
Igazi szerelmes alkotás!
Jó volt olvasni soraid!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Köszönöm kedves Zsolti!
Örülök, hogy tetszett 🙂
Halk, finom, csendes szavak, tele érzelemmel…
Kell-e ennél szebb?
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata!
Örülök, hogy így látod 🙂