Én édes jó Istenem
mond meg végre nékem,
miért büntetsz engemet
mi az én nagy vétkem.
A haza számomra idegen
gyászba borul a képem,
külföld jobban elfogad
mint az én saját népem.
Vedd el tőlem végre az érzést
hogy magyarnak születtem,
miért nem lettem egy svájci
amikor otthonrol eljöttem.
Te annyit figyelmeztettél
ott legyél boldog ahol élsz,
attol te nem leszel magyar
ha téged a magyar megért.
Az pedig hogy mit érzel
nem érdekel már senkit,
a nagy tömeg gondolata
az irányit ma mindenkit.
Fogadd végre el Istentöl
azt amit neked kiszabott,
és elégedj meg ma azzal
amit neked eddig is adott.
Csak abbol lesz igazi magyar
aki otthon annak is született,
és egyszer majd te is belátod
te az már soha nem is lehetsz.
8 hozzászólás
Az imádság közel áll hozzám is, bár az oka más…
Nemes gondolataid meghatottak kedves Tóni
nagyon jó vers!
Kedves Tóni!
Ez az érzés biztosan sok szomorúságot okoz.Istennek hála , nem ismerem, de együttérzek veled.
szeretettel üdv.Vali
Nem függ attól semmi Tóni, hogy épp hol élünk. A lényeg az, hogy mit teszünk és hogyan gondolkodunk.
Egyszer- nem is oly rég- Svájcban jártam, igen szorult helyzetben szó szerint egy falat
kenyeret kértem társammal:a válasz az volt,idegenek vagyunk, mit keresünk itt?
Így van az Tóni, szerintem te adtál volna kenyeret, azt hiszem.
üdv:ruca
Kedves Tóni!
Valahogy arra gondoltam, mikor elolvastam a versedet, Te úgy érezheted magad, mint aki
"két szék közt a földre ült". Talán se itt, se ott. Mégis minden írásodból kiolvasom, hogy a szíved hzahúz.
Szépen megfogalmazott, és rímelő a versed.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Tóni!
Érdekes vers. Négyszer olvastam el. Érződik belőle a honvágy, és a szomorúság.
"a nagy tömeg gondolata az irányít ma mindenkit" érdekes gondolat.
Üdv:Ági
Sajnláom, Tóni, de én imádságod tárgyával nem értek egyet. Nem részletezem, mert hosszú, parttalan vita alakulna ki belőle. (a "mond" felszólító módban "mondd", lemaradt egy "d")
Kedves Tóni!
Ugye nem fogsz megharagudni, ha azt irom – én, mint külhonban élő magyar -, hogy az ember nemzeti identitását, nem a hely határozza meg. Én igy érzem és hiszem! 🙂
Szeretettel olvastalak: Klára