Esti rádiózás

Az esti félhomályon át a rádió
az éterekbe lágy zenét terel,
akárha volna tengerét szelő hajó,
mi ringató habok fölé emel.

A csillagok közé a dallam elcsorog,
mesényi látomásokat sodor,
alatta lelkem elfogódva ácsorog,
s a szívem egyre taktusán dobol.

A hangokon megannyi távolév lebeg,
előgomolygva újra átölel
melengetőn a két felém kitárt kezed,
s varázsosan megint parázsra lel.

Az esti félhomályon át a rádióm
a múlt ködében egyre csak kutat,
kicsit recsegve, bárha olykor elhalón,
idézi még a régi álmokat.