Csendes, enyhe márciusi estén
jókedvűen ballagok haza.
Felüdít a könnyű esti séta,
érzem, egész könnyed vagyok, s laza.
Feszes farmer, könnyű kabát,
s kopogós tűsarok…
A halovány lámpafényben
csak ballagok, csak ballagok…
Ott az utca túloldalán
három ifjú álldogál.
Lihegve szegődnek nyomomba,
s szólítgatnak: „Kisleány!”
Jót mosolygok én magamban,
s nyugtázom, mit tudok rég…
Előnyös így negyvenen túl
a formámnak a sötétség.
4 hozzászólás
Örülök kedves Magdi, hogy ilyen kedvesen vidám, hangulatos verset hoztál!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen Ica.
Szeretettel:
Magdi
Kedves Magdi! Jó volt olvasni tőled ezt a "mosolygós" hangulatú verset. Azt hiszem, egy kis jó kedv mindenkire ráfér. Köszönöm.
Kati
Köszönöm Katikám! Megígértem, hogy hozok vidámabb verset is, mint amivel indítottam….hiszen valójában én ilyen vidám és mosolygós vagyok. Amit ígérek, azt pedig mindig betartom.
Szeretettel:
Magdi