Alkonyodik, ölelkeznek előttem az árnyak,
Emlékeim ott a hársfa alatt várnak.
Puha takaró terül szét a tájon,
Lassan lépdelek, egy – kettő – három…
Karom az ég felé tárom.
Csillagok gyúlnak szépen, sorba'.
Olyan itt minden mintha mese volna.
Fészkére talált minden madár…
Harangoznak talán?
Régen ilyenkor imádkozni szoktam:
„ Az Úr Angyala köszönti a … ”
Csak magamban mondom tovább,
Érjek haza mihamarább.
5 hozzászólás
Kedves Valéria!
Szép ez a vers, tetszik a szerkezete. De bennem az ötödik sornál megzökkent a gördülékenysége, ami pedig kifejezetten magával ragadóan indult. Azonban a harmadszor ismétlődő rím (tájon-három-tárom) nekem már sok volt, belezavart a harmóniába. De mindezt nehogy félre értsd, nagyon szép a versed.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Vali!
Kellemes, üdítő esti séta volt.
Nagyon szép a versed.
Szeretettel,
Ida
Kellemes sétád lehetett kedves Vali!
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Irén!
Mintha veled sétáltam volna én is.
Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Valika!
Szokásosan remek és gyönyörű a versed. Pontos, minden rendben van vele.
Örömmel olvastam. Siess, máskor is hozzál nekünk szép verset.
Szeretettel: Kata