Zöld selyem fut
Hegy meredek
Láncain túl,
Habos tenger
Szárnyat bont
Sziklás parton, s
Nap ragyogta
Fehér orom
Menyasszonya
Azúros égnek,
Vízeséssel
Egybekélnek
Pillangó lakta
Erdő szélen.
Lomb illata
Suttog hajamba
Északomról,
Óceán sós
Sóhaja hajol
Át nyakamon
S hív örökké
Csendesen,
Könnyembe
Emlékét rejtve,
Ne feledjem
Tündérei jégbe
Zárt alakját
Hisz ott nyugszik
Szívhazám.
1 hozzászólás
Ez is nagyon szép vers… és nagyon teszik a "szívhazám" kifejezés!