Vacogva ült alattam a karosszék
Álmosan dorombolt a falon egy kép
Viháncolt az utcán egy focilabda
Egyedül voltam… önmagamba roskadva
Akartam indulni melegség után
De árnyékom haja égnek állt kuszán
Bambulva ballagtam befelé bután
Egyedül voltam…vagy mégsem talán
Találtam ki magamban egy gondolat
Jobb lenne másnak lenni, nem magamnak
Eréllyel szólnék rá nyavalygó énemre
Egyedül lennék… kedvemre-kényemre
Megoldani nem sikerült gondomat
Abakusszal számolom a napokat
Fűzfára sorjázom a színes golyókat
Várom: a vacogóm végre már felolvad
25 hozzászólás
Kedves Falevél!
Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália, örülök hogy tetszett!
Tegnap kicsit magam alá kerültem, kifordult belőlem a világ… Jó volt, hogy a verssel kifakadt belőlem a kuszaság!
Kedves Falevél!
Érdekes képet festettél a hangulatodról. A versed szabályos szakaszokra osztottad, és a sorvégek rímjei szépen összecsengenek. Egyet hiányolok: a mondat-végekről a pontokat.
De ez már az én dolgom.
Szeretettel: Kata
„Találtam ki magamban egy gondolat” ezt így sántának érzem, viszont „Egyedül voltam…vagy mégsem talán” kárpótol mindenért.
Grat. a.
Kedves Kata!
Örülök, hogy tetszett és köszönöm a dicsérő szavakat!
Az írásjeleket illetően, csak azt tudom mondani: igazad van! Nem szeretem én sem, ha nincsenek jelezve… De valahogy ott, akkor, abban a lelki állapotban a "pontatlanság" volt a legkifejezőbb "írásjel" amit használhattam!
Kedves Antonius!
Örülök, hogy ittjártad írásos bizonyságát meghagytad nekem:)
Nem gond, hogy sántának találtad azt a sort, vagy akár az egész verset, hiszen így is éreztem magam… Annak pedig csak örülhetek, hogy kárpótolt a "szenvedésért" az a bizonyos sor!
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Nem régen irtam egy verset, A néma csend cimmel, pár hónappal ezelött amikor feltettem, ott is témává változott az egyedüllét és a magány. Az egyedüllét, az egy fontos kelléke az életünknek, amelyre a szellemi munkásnak nagy szüksége van, és az sohasem jelent neki magányt. Egy gazdag belső élettel rendelkező ember nem is tudja elképzelni, hogy mi a magány. Az évekkel ezelötti mondásom: Inkább egyedül egyedül, mint ketten magányossan, sokan nem értették meg,. A szépen megirt versedet olvasva, érzi az ember, te egyedül vagy, de nam magányossan(Egyedül voltam…vagy mégsem talán) Nekem nagyon tettszettek, ahogy a gondolataidat versbe formáltad.
üdv. Toni
Kedves Toni!
Nagyon köszönöm, hogy olvastad a versem!
Valóban egyedül vagyok, de csak fizikailag!
Erősen elgondolkodtatott a hozzászólásod! Sőt, igazán az összes eddigi hozzászólás, amit ez a vers, (s általa én kapott).
"Gyógyszer" az írás nekem! Gyógyszer, amit nem be kell venni, hanem ki kell adni magamból… akkor ad enyhülést!
Úgy érzem elemeznem kell még nekem ezt a "pirulát", hogy még hatásosabb legyen.
Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál Toni!
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Ha "Eszehagyatva" jut eszedbe ennyi kedves, szép kép…
Ne találd meg még!:)
Kedves Falevél!
Elgondolkodtató a versed mondandója!
Nagyon szép megszemélyesítéseket használsz,
s a páros rímeid is nagyszerűek! Gratulálok! Üdv: sólyomlány
Dóra, Sólyomlány :)))!!!
Köszönöm, hogy itt jártatok!
Öröm, hogy tetszett, amit találtatok!
Szeretettel: Falevél
Ismerős érzés, remek sorokba foglalva. Öröm volt nálad járni
Hanga
Pomázi Dóra, Hanga!
Köszönöm, hogy olvastátok… Örülök, hogy tetszett is:)))
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Versed épp a jelenlegi hangulatomat "mintázza". Remekül fogalmaztad meg ezt a fajta (nem éppen kellemes, ám reményteli) érzést.
Gratulálok!
Gyömbér
Szia Gyömbér!
Remélem hamar túl leszel ezen a hangulaton…. Nekem jót tett, hogy kiírtam magamból:)!!!
Köszönöm a pozitív kritikát!
Szeretettel: Falevél
Az írásjelek-nélküliség egy teljesen egyedi hangulatot teremtenek annak a versnek, írásnak, melyből elhagyják őket. Jutott eszembe egy lentebbi kommenthez.
Jóval mélyértelműbb, kavargóbb érzéseket lehet vele átadni, szárnyallni hagyni a szavakat…
Kedves kis Falevél – egy erős és végtelen gyökerű fán – Hirtelen ezt "láttam" a szavakból Veled kapcsolatban.
És utóratként (NEM bibliai idézeten alapul!):
"Vagyok Aki Vagyok, és ez így van jól. Mert ebben a jelen pillanatban nincs más választásom. Tehát Vagyok Aki Vagyok, és Vagyok Ahol Vagyok – és ez így van jól!" Ebben a gondolatban csak megbékélni lehet. Szeretettel: C.
Ui.2. Az új egyszerűen remek Rólad!
Ui.2. Az új KÉP…-re értve.
Klaudia!
Köszönöm, köszönöm… köszönöm!!!
Csak lenne egy kicsivel több időm…. Hamarosan írok neked leveleeet:)!!!
Szeretettel: Evike:D
Szia Falevél!
Nagyon szépeket írsz.Tetszik, hogy a sorok között nem használsz írásjelet,így legalább még egyedibek az írásaid.
Szeretettel:delfinke
Szia Delfinke!
Örülök, hogy tetszett a versem!
Az írásjeleket kifejezetten szeretem és ritkán mellőzöm használatukat… (Vagy mégsem?)
Szeretettel: Falevél
"Jobb lenne másnak lenni, nem magamnak,, Szerintem ez a sor nem talál ide .
Amúgy nagyot alkottál.
Szia Szejke!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményedet is megosztottad velem!
Nem várom el sosem, hogy osztatlanul megértsék és tetszetősnek tartsák írásaimat. Az általad kiemelt sort mégiscsak szeretném védelmembe venni:)
Versemet az abszurd kategóriába soroltam be… Nem véletlenül, hiszen akkori lelkiállapotom is ily módon kategorizálható volt.
Ha nem magam lennék, hanem más, akkor talán kiléphetnék abból a kavalkádból, ami körülvesz… Ugyanakkor ha másnak lennék, és nem magamnak azt is jelenti, hogy nem vagyok egyedül…
Szeretettel: Falevél
Kedves Falevél!
Örömmel olvastam végig versedet tettszett. "Jobb lenne másnak lenni, nem magamnak"
Én nagyon értem ezt a sorodat, így van jól. Amúgy tényleg jobb lenne másnak lenni(élni).
Gratulálok!! Minden jót!
Üdv: Metal Koala
Kedves Falevél!
Tetszik a versed, mert egyrészt sokatmondó, másrészt olyan remek, találó jelzős szerkezeteket használsz, különösen az elején, amelyek pompáson aláfestik ezt a hangulatot.
Ezek kicsit kellemes, játékos színt adnak az egyébként komor hangulatú írásnak.
Ez tényleg egy remekbe szabott, kiváló vers, minél többször olvassuk, annál szebb lesz.
Gratulálok.
Üdv.:Tamás
Köszönöm, hogy olvastatok!