Elment ez a vonat kedves,
már csak egy kis kendő repdes
a távolban ködbe veszve,
de el vagyok keseredve!
Elment ez a vonat kedves,
csendes lett a világ, csendes,
kedves szavad úgy hiányzik,
nélküled a lelkem fázik!
Elment ez a vonat, kedves,
kettőnk közül ki a tettes?
Lemaradtam, nem szálltam fel,
s te itt hagytál, egy helyjeggyel…
Mért nem maradt sorsunk egyben?
Pedig még járhatnánk jegyben!
Te könnyezel, én meg sírok,
levelet írsz, s én is írok…
Elment a mi eszünk, kedves,
tettes vagyok, s te társtettes!
Szállj le gyorsan, azt ajánlom,
már az első állomáson!
Indul az új vonat, kedves,
felszállok, mint bús szerelmes,
üzenetem könnyes óhaj,
fogadj engem forró csókkal!
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Bizony, bizony, mondom én: ilyen az igaz szerelem. A legszebb érzések egyike. Amit bűn volna elszalasztani. Nagyon szépen fejezted ki versekben az érzelmeket.
Szeretettel olvastam: Kata
Bizony, a fiatal ember tud nagyon hevesen szerelmes lenni, de könnyebben is összezörren. Utána pedig azonnal meg is bánja, s nagy a bánat, s a bűntudat. Erről írtam érzelgősen. Az ember lélekben nem öregszik, így könnye azonosulhat eme verssel, bármely korban.
Örülök, hogy tetszett neked is, s a mondandó is jól átjött! 🙂
Szeretettel: alberth
Kedves Albert!
Igen! Van mikor az ember eszement lesz…
Kedves, vágyakozó, szerelmes sorok.
Kívánom, minden óhajod szerint történjen, azon az új vonaton. 🙂 🙂
Kedves Dóra!
Az ember utazás közben talán a legmagányosabb. S ilyenkor nem jó összekülönbözni a szerelmével. Borzalmas egy szituáció. Meg is próbáltam versbe szedni. Örülök, hogy tetszett neked!
Üdv.: alberth