magamba roskadok
ártó balgaságom tépi
lelkem rezdületlen húrjait
mert bár jót cselekedtem
felelőtlenségem húst szakít
tökéletlenségem romjain
elidőz bennem a fájdalom
s a kérlelhetetlen makacsság
utolsó harcát vívja létét igazolva
de most rút vesztésre áll
s én szárnyaim emelem
távozom az eszmélés szelén
arcom nap felé fordítom
hagyom átjárja lényem
az átható kozmikus szeretet
Eszmélés szelén
By Beri Róbert
4 hozzászólás
Hagyd a dolgokat! Bármi is volt az! Nyugtasd meg magadat, dőlj hátra!:)
Lazíts! Nyiss ki egy üveg finom bort!
Te megtetted azt ami a kötelességed volt, illetve amit helyesnek éreztél.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Fél-X már biztatott..én csak..gratulálok!:)
Érdekes lélekrajz volt… illetve nem is annyira rajz, mint rövidfilm inkább…
Filmkockák egy belső hegymászásról…
🙂
Abban is van valami, amit Fél-X mond… :))) ha nem is lehet mindig lazán venni a dolgokat… de néha éppen olyan szükséges, mint az általad vázolt lelki út…
Kedves Félix!
Folyamatban a lehiggadás. Meg is ittam egy Tokaji szamorodnit:)
Köszönöm hozzászólásod.
Beró