Tegnap még az ágyad mellet ültem,
Ma már csak kihűlt testedet leltem.
Tegnap még babfőzeléket főztem,
Ma már az üres lábasba bőgtem.
Tegnap még a hajadat fésültem,
Ma már kereslek téged rémültem.
Tegnap még zöld szemedbe nézhettem,
Ma már a tükröt is összetörtem.
Tegnap még nevettünk önfeledten,
Ma már csak sírodat ölelgettem.
Tegnap még szép jövőt vágytál nekem,
Ma már a forró pokolba estem.
Tegnap még nagyon élni akartam,
Ma már a Kaszáshoz kiáltottam.
Tegnap még az ágyad mellett ültem,
Ma már elszállt lelked, eszméletlen!
Eszméletlen
By Szabadlélek
3 hozzászólás
szia!
Valakinek a hiánya, aki közel állt hozzánk, eléggé el tud keseríteni! Soraid egyszerű és monoton váltakozása zaklatottságot sugall. Érdekes, hogy végig tartod a szótagszámot és így csak a mondatok kezdete lüktet.
üdv
leslie
Szép, szomorú, belülről jövő mondatok. Jól lüktet a vers. Fájdalmas a lüktetése. Nekem tetszett, 5-t adok rá! -én
Nagyon szépen köszönöm. 🙂