Szemedbe meredtem,
Eszemet vesztettem.
Esztelen szerelem,
Kellett ez én nekem?
Tekeregek estelen,
Tereken este lenn.
Erkélyedet lesve,
Kéjekben merengve.
Elmennem nem lehet,
Szeretsz e engemet?
Engedj be, menjek be…
Reptetlek mennyekbe!
E percben bent leszek,
Te kedvedre teszek…
Bemegyed nesztelen,
S nem leszek szemtelen.
Ne legyél szemérmes,
Szemes legyél, s vérmes.
Veled lesz ez esten,
En meztelen testem.
Feszes te kebeled,
Fesztelen feneked…
Szexre fenekedve,
Fene kedvem lesz e?
Epedve remegek,
Le is térdepelek,
Mert lelkem eleped,
Engedd veled legyek!
Menyecske, menyecske,
Gyere le, engedj be!
Levetve erényed..,
Legyek te reményed.
Kellemes lesz ested,
Melengetem tested.
Estelente, reggelete, delente,
El nem szenderedve…
Tente… kedves… tente…!
3 hozzászólás
Kedves Albert!
Mennyi e-betűt írtál bele, jó lenne megtudni. De én nem számolom meg, de jó munka volt ennyit megtalálni. Igazán élvzettel olvastam, de a humorod is tetszik benne.
Egy kérdés: a "Bemegyed" szó a 4. szakszban nem elírás? (bemegyek helyett?)
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Ez egy eszperente vers. Nem sokat írtam ilyet, csak kipróbáltam magam ebben is. Tudod, annyi e-betűs szavunk van, hogy akár versben is kifejezhetjük magunkat vele. Igaz kissé nehezebb ezzel az egy magánhangzóval írni, de lehetséges. Ilyen a magyar nyelv. 🙂
Köszönöm észrevételedet! Valóban elütés… Eddig nem is vettem észre…
Üdv.: Alberth
:-)) Ez egy frappáns, kissé pikáns huncut vers. Remélem be is engedtek :-)) Gratulálok.