Nem értettem miért áll a forgalom.
A Bartókon jazz ritkaságok mentek,
felhúztam az ablakokat,
káromkodtam egyet.
Lassan araszolt a sor előre,
elértem végre a hidat,
lehajtott fejű tömeg mellettem,
néztem az alakokat…
Elöl egyenruhában rendőrök mentek,
mögöttük néma emberek,
s mintha egy ismerőst látnék…
aki sorvégén közeleg…
Öreg professzorom, felismerem!
Szerettük Őt az egyetemen,
mint tanárt,
mint embert,
mint az észt magát,
s most vénen itt cammog,
a hátán plakát:
„Mondd ez országban miért nem lelek hazát?”
A menetet rendőrök zárták.
A kocsisor már halad…
ha ott lettél volna, s látod Őt, mint én,
Te is elsírod magad…
15 hozzászólás
Megfogott a versed. Gondolom megtörtént, és sejtem (remélem, nem rosszul), hogy nem is olyan régen.
Üdvözlettel: Mariann
Igen, valós élményen alapulhat, attól ilyen átélhető, szomorú, emberi .
Hanga
Kedves Gyömbér!
Megrázó lehetett szeretett professzorodat így látni újra. Én is úgy gondolom, mint az előttem szólók, hogy valóban megtörténhetett.
Szeretettel: Rozália
Egyszerűen tetszett! Elképzeltem, hogy viszontlátom én is így a kedvenc tanáromat. Nagyon megfogott a versed!
Köszönöm kedves szavaitokat… igen, megtörtént és nem is régen…és nagyon rossz volt…
Gy.
Nagyon megfogott engem is a versed, és hasonló helyzetben bizony én is elsírtam volna magam.
Üdv: Colhicum
Köszönöm kedves Colhicum!
Nagyon megható!
És nagyon… nagyon… nagyon…
Köszönöm, hogy olvashattalak!
A.
Tudod Angel, bár ne így lett volna…
Köszönöm az olvasást…
Gy.
Remek képek! Folytassam? Örülök, hogy olvashattam:
Kuvik
Köszi Kuvik…nem kell… 🙂
Szép, jó! Ma majdnem mindenkinek ezt írtam (akihez írtam), ennyi telik ma csak tőlem.
De neked még külön odaírom: Jó, szép duplán.
🙂
Ejnye Boer, ne kivételezz! 🙂 (de azért jól esik! :))
szia Gyömbér!
úgy érzem, e versed is az életből
"merítkezett"…
szokatlan téma – Tőled legalábbis –
de Te ezt az akadályt is profi módon
vetted.
ezúttal nem keresek elbújt gondolatokat,
érzéseket. most nyíltan szólaltál meg, csak
formailag árníaltad a művet, ami nem is
baj.
grat. és ölel
leslie
Köszi leslie!
Ebben a versben nincsenek is elbújtatott gondolatok…
…szomorú voltam…tényleg…
Gy.