Tudod, azt szeretem itt, ahogyan kitágulnak az általam egyértelműnek vélt képek…
Nagyapám régi asztalánál, az általa telepített szőlő alatt ittam azt a bort, amit már nélküle szüreteltünk.
Itt volt velem mégis, valahogy.
Remélem, még nem én vagyok a következő gyümölcs, kicsiny gyermekem van 🙂
De félni már nem félek.
Ezt tanultam nagyapámtól.
Talán ez a legtöbb.
Én is időnként rácsodálkozom erre a képkitágulásra, mert természetes, hogy aki írja, az ismeri az előzményeket, vagy érzelmi hátteret, az olvasó meg nem, és olykor egész másra asszociál, ami egyébként tökéletes, ha az ember kívül állóként olvassa.
Amit írtál, annak alapján egész más megvilágításba került a haikud, de ugyanolyan jó, ha nem jobb.
By laca
6 hozzászólás
Nagyon tetszett ez a kép. Sokat mond. A vigasz talán az lehet, hogy mi már érett "gyümölcsök" vagyunk és az sem rossz…..
Tudod, azt szeretem itt, ahogyan kitágulnak az általam egyértelműnek vélt képek…
Nagyapám régi asztalánál, az általa telepített szőlő alatt ittam azt a bort, amit már nélküle szüreteltünk.
Itt volt velem mégis, valahogy.
Remélem, még nem én vagyok a következő gyümölcs, kicsiny gyermekem van 🙂
De félni már nem félek.
Ezt tanultam nagyapámtól.
Talán ez a legtöbb.
Én is időnként rácsodálkozom erre a képkitágulásra, mert természetes, hogy aki írja, az ismeri az előzményeket, vagy érzelmi hátteret, az olvasó meg nem, és olykor egész másra asszociál, ami egyébként tökéletes, ha az ember kívül állóként olvassa.
Amit írtál, annak alapján egész más megvilágításba került a haikud, de ugyanolyan jó, ha nem jobb.
Kedves Laca!
Tetszett a haikud. Velős, tartalmas, elgondolkodtató.
Üdvözlettel: Zsóka
…és akkor betoppant egy gyerek:
átmásztam érted a kerítésed
nem volt igazából kerítés az, csak képzelted 🙂