2025. április 13., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Évnyitóm…

    Horák Andrea KankalinBy 49 hozzászólás2181 megtekintés

    Nyűtt ruhám magamra rántom, és a smink
    nem érdekel; cipőm szorít, sebaj, ha
    ünnepelni vágyom Őket, és hív ma
    száz csodára tárt szemük, s jövőt kacsint.

    Talál az ének, itt belül dorombol,
    új ütemre jár a tettre kész tanár;
    egy halk homályt az ész legyűr, ha már
    a szomj tudást fakaszt a tegnapokból.

    A fák tövén virágot ont a hajnal,
    és kibontja szirmait ma sok diák;
    ha álmokat vegyít a víg kacajjal,

    ős hitem jövőt igéz; az iskolák
    a holnapok honán silány talajba
    nem merülnek el, ha több tanár kiált.

    Share.

    49 hozzászólás

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Csaba! 🙂
        A gyönyörűség abból az elhivatottságból ered, amit azóta érzek, amióta a hatalmas, de igazságokat közvetítő szám miatt büntetésből bevágtak a "süllyesztőbe", méghozzá büntetésként. Akkor egy ideig meghaltam, de szerencsére hamar felébresztettek a kedves diákok, s elhitették velem, hogy ez az én világom. Adni… adni… adni…, kapok… kapok… kapok… sokkal többet, mint azt valaha álmodni mertem. Évtizedek után is telve vagyok energiával, csak remélni tudom, hogy sok-sok pályatársam közül legalább néhányan úgy gondolkodnak, mint én.
        A "jótanulóság" egy dolog, az egyéniség megint más. A gondtalanság kiváltságos kincs, nekem ebből nem jutott.
        Örülök, hogy tetszett a szonett, nekem némi kompenzáció ez az elvesztett évekért. 🙂
        Köszönöm!
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia A.!:)
        Tetszik, hogy úgy írsz alá, mint én (A.), mert Andrea vagyok jómagam is, de nem nagyon kedvelem a nevem. 🙂
        Valóban elhivatott vagyok, foggal-körömmel harcolok ezért.
        A diákok megérik, s nem csak a múlt és jelen diákjai, hanem a jövő is osztogat. Valóban: együtt bontogatom szirmaim a diákjaimmal, s addig jó nekem. 🙂 Persze mindez kizárólag rajtam múlik, kertészkedem. 🙂
        Nem cserélném semmiért, gondozom és életre keltem a szirmokat. Nagyon jó, hogy ők is így gondolják, éppen ma került szóba. 🙂
        Hááát, ilyen az én évnyitóm. Kertészkedem és harcba szállok a kártevők ellen. 🙂 Illatozom és illatra serkentem zsenge növényeimet. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    4. Hanga on

      Szia kedves, ez nagyon tetszett nekem 🙂 főleg az "ős hitem jövőt igéz" sor, minden tanárnak és tanárjelöltnek egy ezt a sort harsogó gondolat-chipet kellene a lelkébe szerelni, hogy kitartsanak e nehéz szakmában. Örülök, hogy olvashattam!
      Hanga

    5. Selanne on

      Kedves Kankalin!

      Az elhivatottság egy csodálatos dolog. Művelni ezt az tudja aki átérzi. Legyen az bármilyen feladat. A tanítás, egy felelőségteljes munka, sok esetben a szülőt helyettesítő /vagy kiegészítő/ folyamat. Szép sorok, versbe szedve. Kívánom, hogy felhőtlen boldogságot találj munkádban, a gyermekekben, ők ezt meghálálják majd Neked. A felnőttek kategória az más:-)

      Szeretettel.Marietta

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Marietta! 🙂
        Bizony, csodálatos, nem megfizethető, de már megszoktam. Amit művelek, nem csak tanítás, mert mélyebbről ered. A munkámban mindig a "hobbi" volt lényeges, nem cserélnék senkivel, nem tudnának annyit fizetni, hogy ezt feladjam szennyes krajcárokért. Talán nem vagyok egyedülálló a nézetek terén, a hitem és hitvallásom által különb vagyok a pénzhajhászoknál. Azok a bankjegyek mérgeznek, embertelenítenek. A nincstelenségben annyi szeretetet kapok, hogy életem végéig simogat az érzés. Nem vágyom el innen, hogy több pénzem legyen, mert amit itt kapok, az kifizetődő.
        Ember vagyok, s akiket a szárnyam alá veszek, szintén azok. Nem kell több, ezt élvezem.
        Mindenkinek ezt kívánom, mert a felhőtlen boldogság a munkámban 31. éve létezik. Én tartozom hálával… nekik. Ez felnőtt kategória.
        Szeretettel: Kankalin

    6. Valerie on

      Szia Kankalin! 🙂

      Egészen elképesztő, hogy ennyi sorban mi mindent voltál képes összegyűjteni! Millió gondolat, és mégis néhány szóval érzékelteted.
      A nevelői hivatás egyszerű alázattal talál sorokat nálad. A gyerekektől igazabb kritikus nem kellett soha. Érdek nélkül képesek szeretni, és kíméletlenek, ha büntetni kell.
      Embert próbáló hivatás a Tiéd, tele buktatóval, keserűséggel, igazi Élet. Felnőtté cseperedő gyerekekkel bánni sosem volt könnyű, s különösen nem az a mai világban. A különös képességű nebulóid azonnyomban jelzik, hol hibázol, ha csak beszélsz hozzájuk, mégsem mondasz semmit vele, amit megérintheti őket, bár nálad ez elképzelhetetlen.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Val! 🙂
        14 sor állt rendelkezésemre, 154 szótag, hogy kifejezzem mindazt, amit évtizedek óta művelek, amit próbálnak elmosni, de nem hagyhatom. Ez a szonett kritikát is tartalmaz, nem keveset. Harc a hivatásomért, diákjaimért, azokért a kollégákért, akik magukénak érzik a gondolatot, áldozatot hoznak. Sokan vagyunk. Harc a jelen és jövő társadalmáért.
        Hatalmas feladat, felelősség, de játék is. Az életet játszani kell, játékosan átadni. Ez a játék véresen komoly.
        A pedagógus nincstelensége és kitaszítottsága, de élni és éltetni akarása… Ez volt a célom, a saját átérzésem és általam mindazoké, akik nem írnak verseket, csak hallgatagon teszik a dolguk.
        Hatalmas öröm számomra, hogy többször elolvastad, csak úgy lehet megérteni. Igyekeztem üzenni mindenkinek, aki résztvevője a mai magyar oktatásnak. 🙂
        Köszönöm, hogy átélted! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    7. Valerie on

      Bárhányszor olvastam a szonetted, végigskandáltam. Először anélkül, hogy bármit megérthessek a jelentéséből. Csak úgy, csak spontán tettem, mert jól esett.
      Nem szégyenlem, hogy a versre jellemző szakmai ismérveket még nem ismerem jól, így csak annyit írok neked, valami olyat alkottál, amire sokunk még képtelen.

      Szeretettel: Val'

    8. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!

      Gyönyörű szonettet írtál, amelyből valóban sugárzik az, hogy szereted, amit csinálsz, amire fölesküdtél (ha nem is szó szerint). A jó pedagógusok-tanítók-tanárok aranyat értek mindenkor, most különösen! Én most is szeretettel gondolok azokra, akik engem tanítottak, olyanok, akikre sohasem tudnék rajongás nélkül gondolni. Menekülésünk után is találkoztam egyikükkel Budapesten a Szív-tmplomban, s együtt mentünk fürödi az akkori Császár-fürdőbe.
      Hangulatos, szép, és remekül sikerült a versed.

      Szeretettel: Kata

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Kata! 🙂
        Örülök, hogy megtaláltad ezt a szonettet, mert üzenete van. Tudom, hogy érted, ezért nem boncolgatom. Véleményedből és eddig megismert személyiségedből tükröződik a valódi átélés, ezért köszönettel tartozom neked. 🙂
        Az a bizonyos esküm szent, komolyan vettem, nem is volt nehéz, mert őseim véréből csordogált belém.
        Hinnem kell abban, hogy lesz elegendő egészségem ahhoz, hogy továbbvigyem a gondolatokat, átadjam az ifjúságnak.
        Köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    9. Valerie on

      Szia Kankalin! 🙂

      Mentségemül szolgáljon, hogy a gépem mostanában sokat kínlódik, "teketória" gondja van, így hát én is bajmolódok. Néztem a válaszod, és furcsálltam, hogy sehol a pontjaim! :(((
      Bepótolom, tenném ezt duplán is, hiszen varázsoltál megint a szonetteddel. :)))

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zsolti! 🙂
        Örülök, hogy tetszett amit művelek a pályán és az írás terén. Muszáj volt kiadni magamból. Talán a közelgő változások ösztönöztek, hogy szonettbe öntsem a gondolatokat, amelyeket jó ideje magaménak vallok, s ezután is követni fogok.
        Köszönöm, hogy benéztél, jólesett. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    11. Bödön on

      Ez nagyon szép hitvallás, remek, archaikus hangulatú verssorokban megjelenítve. Hej, ha a teniszedzők közül valaki így meg tudná fogalmazni! De mi csak egy dologhoz értünk, vagy jó kettőhöz: ütni a labdát jobbról, és ütni a labdát balról!
      Szeretettel üdvözöllek. én

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Emese! 🙂
        Erőm van, egészségem kevésbé, ezen dolgoznom kell. A sikerélmény rengeteg, ezen a pályán csak az van, amióta erre adtam a fejem. Másként nem lenne ennyi energiám szembeszállni a napjainkban megjelent hátráltató tényezőkkel.
        Örülök, hogy tetszett a szonett, köszönöm. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    19. hundido on

      Szia!
      Bár ezt nem most írtad, de minden szeptemberben aktuális. Jó tudni, és hinni abban hogy milyen lelkes vagy- remélem vannak még rajtad kívül is, ilyen lelkes pedagógusok- A gyermekek sorsa a mi kezünkben is van, és bár nem könnyű időnként a helyzetünk, de a mi dolgunk a legszebb: tanítani, kinyitni a világot a tanulók előtt. Ezt a versed is imádom. Üdv hundido

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia hundido! 🙂

        Igen, ez a szonett még az első próbálkozásaim között szerepel, meg is látszik rajta. 🙂
        A tartalmát viszont ma is ugyanígy gondolom, semmit nem változott az eltelt évek alatt a lendületem, pedig akadt néhány utamba gördülő akadály, buktató.
        Azért tudtam lelkes maradni, mert a gyerekek gondoskodtak arról, hogy megmaradjon bennem a hit.
        Nyilván akadnak olyan időszakok egy pedagógus pályafutásában, hogy meginog, hogy átgondolja, jó helyen van-e, de mindig arra jutok, hogy ennél jobb helyre nem kerülhettem volna. Néha úgy érzem, hogy nem én választottam a pályát, hanem a pálya engem.
        Most lázasan készülődök, mert reggel találkozom a diákokkal, amit nagyon várok. 🙂
        Köszönöm, hogy kifejtetted a véleményedet hivatásunkról, hiszen te is részese vagy, átéled azokat a csodákat, amelyeket én. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    22. Susanne on

      Gxyönyörű hitvallás kedves Kankalin !

      Örömmel vettem észre,hogy mily remek verset írtál, Tőled megszokott módon, lehelletfinom, könnyű,ű
      mégis nagyon komoly elhivatottságot érzek benne.
      Újra remek érzés köztetek lenni egyre többet bekukkantani és olvasni benneteket.
      Szeretettel : Zsu

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zsu! 🙂

        A verselés kezdetleges, az érzés nem. Szerencsém van, hogy olyan pályára tévedtem, ahol hivatásként élhetem meg a mindennapi munkámat.
        Jó volt erről írnom akkor és azóta is, mert bennem semmi nem változott, pedig nagy igyekezettel próbálták lerombolni bennem a hitet. Kitartó voltam, mint ahogy ma is az vagyok – mindenben. 🙂
        Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    23. aLéb on

      Mintha a máról szólna :-), bár azt azért biztosan állíthatom; ma ugyanezeket a gondolatokat sokkal kiforrottabban tudod megírni, nagyon sokat alakult a költészeted amellett, hogy az alapvető jellemzői a stílusodnak (nagyon helyesen) megmaradtak. Örömmel olvastam.
      aLéb

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia aLéb! 🙂

        A ma is benne van, vastagon. 🙂
        Már akkor látható volt, hogy egyre kevesebben választják ezt a pályát, napjainkban pedig tragikus méretet öltött a pedagógushiány. A többit nem említem, mert komoly szabálysértést követnék el, és nem szeretném innen kizárni magam.
        Az én szemszögemből mutattam be akkor a hivatásom szépségeit, ami évről évre magasabbra ívelt bennem.
        Ami a kiforrottságot illeti, egyetértek veled. Csóválom is a fejem a botlásoknál, de ez még zöldfülű koromban született. Valaki azt mondta, hogy ne változtassak az eredeti verseimen, mert abból látszik majd a fejlődésem. Elhittem neki, követtem a tanácsot, és igaza lett. 🙂
        Köszönöm, hogy jöttél, örömmel vettem. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ildikó! 🙂

        Örülök, hogy varázsversnek tartod, mert bennem is tartalmilag az. Olyan vers, ami ma ugyanúgy érvényes, mint nyolc évvel ezelőtt, vagy bármikor. Nekem is jó volt újra szembesülnöm azzal, hogy semmit nem változtam az évek során, ugyanolyan kitartóan elhivatott és ragaszkodó vagyok – nemcsak a pedagógus pályán, hanem másban is.
        A formát tekintve vannak botlásaim, de az eltelt idő megerősít, hogy hűséges maradtam a szonetthez és minden velejárójához. Hűségem töretlen és törhetetlen. 🙂

        Köszönöm, hogy követted a nyomokat. Én is úgy találtam rá a felülmúlhatatlan szonett-érzésre. 🙂

        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia túlparti! 🙂

        Szerencsére én nem hagytam ott egy virágot sem, mind nálam nyaralt. Igyekeztem nagyon odafigyelni rájuk, mert az egyik lány (Virágok hercegnője) gondozta őket egész tanévben, nem lett volna szép tőlem, ha elhanyagolom a növényeket. Hálából akkorára nőttek, hogy nem férnek az ablakba, úgyhogy másikat kellett vinnem helyettük.
        Ebből is látszik, hogy diákok nélkül valóban semmit nem ér az iskola. 🙂
        Köszönöm, hogy szóltál itt.

        Szeretettel: Kankalin

    27. oroszlán on

      Kedves Kankelin!

      Látom nem mai vers, ez a gyönyörű szonett, mely egyben töretlen hitvallás,
      Szép pálya melyet választottál, csak szívvel, lélekkel lehet csinálni, úgy érzem te ezért mindenre készen tudást fakasztasz a diákjaidból, mint rügyből a tavasz virágot bont.
      Kívánok neked ehhez sok erőt, sok időt!
      szeretettel
      Ica

    Leave A Reply