– Engedj el engem.
– Sosem simíthattalak.
– Én éreztem érintésed.
– Forró fantázia, fikció.
– Vágytál volna valamire?
– Mindig, mindenre, menthetetlenül.
– Tudtad: tilos.
– Kérlelhetetlen karjaid keresztben.
– Muszáj mennem már.
– Maradj még.
– Hiába harcolsz a holnappal.
– Beláttam. Búgás befejezve.
– Döntésed dióból datolya.
– Félek a fényektől.
– Most megint miért?
– Hiányzol, hinnéd?
– Sosem simíthattál.
– Cinikus cafka.
10 hozzászólás
Érdekes, de nekem ez nem igazán vers!
Kísérletnek jó, de nekem a vers rím és ritmus.
Azért csak kísérletezz! Ez az első műved volt amit elolvastam, most megnézek pár másikat is.
Kedves Paszi!
Köszönöm a véleményed! Ha olvastál még néhány verset tőlem, tapasztalhattad, hogy elég ritkán használok rímeket. (Szerencsére éppen megtaláltál egy olyat is, amiben igen:)) Szerintem nem csak az lehet vers, ami rímel, sőt. De persze mindenki maga dönti el, hogy mi tetszik neki és mi nem. Köszi, hogy nem adtad fel az első után:)
Tényleg, ebben az írásban nem a rím a lényeg meg a ritmus (pedig én is leginkább azt szeretem) hanem az alliterációkminden sorban. Az egyetlen, ami ezek közül erőltetettnek tűnik nekem, mintha csak az azonos betűk miatt kerested volna ki ezeket a szavakat, az a “- Döntésed dióból datolya.” sor. Egyébként jók!
Üdv
Zsázsa
Jó a cím, furcsa hangulata van az egésznek, ami nekem nagyon tetszett. Szerintem nagyon egyedi költemény!
Köszönöm, kedves Hayal!:)
Jó a vers! Szerintem egy vers akkor jó, ha sok ember beleképzelheti magát. Na én ebbe maximálisan bele tudom. Egy kicsit kiszínezett párbeszéd egy fiú és egy lány közt. Nagyon tetszik. Ja mellesleg szerintem új műfajt alkottál, adj neki nevet!
Olyan ez a mű, mint egy antik görög drámából egy részlet.
Az utolsó sort én elhagynám a helyedben, és az utolsó előtti sor egyfajta körforgást idézne elő, továbbgondolhatóbb lenne. Nem illik oda, túl nyers a vers egészéhez képest.
Paszi véleményéhéz fűzném, hogy a vers nem rím és ritmus. A kettő csak díszíti.
Zsázsa véleményéhez fűzném, hogy nekem pedig az a sor tetszik a legjobban (dióból datolya..)
Fiobacci véleményéhez fűzném, hogy ez a műfaj nem új…
Kedves Linglin!
Furcsa, hogy drámához hasolítod, bár ha jobban meggondolom, kicsit valóban színpadias.
Számomra a befejző sor nem nyers, én egy lehajtott fejet és egy félmosolyt képzelek mellé, és szerintem ezzel közel sincs lezárva, így is továbbgondolható. De emellett igazad van abban is, hogy akár el lehetne hagyni azt a sort, elolvastam úgy is, és kicsit átértelmezi talán az egészet.
Köszönöm, hogy olvastad!
Nekem erről a párbeszédes műről rögtön Pilinszky rövid drámái ugrottak be. Én nem törölném ki az utolsó sort!
Látod, nem is töröltem ki:) Örülök, hogy itt jártál!