Elmondanám, bizony nem voltam jó gyermek,
megtenném, de már olyan régen nincs kinek.
Észre se vettem, mennyit fáradtál értem,
tereád emlékeznem ezért fáj nékem.
Nem értem, hogy vajon fel miért nem fogtam,
jó dolgomon el sohasem gondolkodtam.
Természetes volt az, hogy megvan mindenem,
pedig munkától kérges volt a tenyered.
Árvaként rokonok neveltek. Szerettek?
Ezekről téged sohasem kérdeztelek.
Nem tudtam, hogy milyen becses, nagy ajándék,
az igaz, szívbéli, szülői jó szándék.
Apák napjára most mit mondhatnék neked,
talán csak annyit, hogy nagyon szerettelek.
Hálás szívvel köszönöm, mit értem tettél,
kimutatni nem tudtam, így is értettél.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Emlékeidet foglalod össze Apák napján.
“Természetes volt az, hogy megvan mindenem,”
Igen,úgy tünt, nem tudtuk mint gyerekek,hogy ez mivel járt.
“Nem tudtam, hogy milyen becses, nagy ajándék,
az igaz, szívbéli, szülői jó szándék.”
Csak késöbb jöttünk rá!
“Apák napjára most mit mondhatnék neked,
talán csak annyit, hogy nagyon szerettelek.”
Ez a legszebb viszonzás!
Gratulálok nagyon szép apák napi versede!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm. Sajnálom, hogy el kell veszíteni a szüleinket ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk őket. Bár, azért hála Istennek édesanyámmal – mivel közelt 22 évvel tovább élt – talán jobban tudtam éreztetni, hogy mennyire fontos számomra.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Gyönyörű, megható vers! Megkönnyeztem…
Szeretettel: Zsuzsa
“Nem tudtam, hogy milyen becses, nagy ajándék,
az igaz, szívbéli, szülői jó szándék.”
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Rita 🙂
Szép visszaemlékezés.
Üdvözöl bernath.kap@gmail.com
azaz Attila
Kedves Attila!
Megtisztelő számomra, hogy olvastad. Bizony, a gyermek nem tud eléggé hálás lenni mindazért, amit egész életében a szüleitől kapott, jó esetben a saját gyerekeinek adja tovább.
Szeretettel: Rita 🙂