Rozsdabarna levelek közt
Fütyörészve diót ver az ősz,
Hordóban a szőlő leve,
Domboldalon nem kell már a csősz!
Tépett ágak gubbasztanak,
A mezőre némán hull a dér,
Tiprott földnek mély sebeit
Betarkarni havat szór a tél.
Napsugárral kacérkodik
Már a barka, föld illata száll,
Hazatérő madarakra
Kertek mélyén tavaszidő vár.
Harmaton kelti a reggelt,
Delelőben forrón tűz a Nap,
Virág kelyhéből a méhek,
Nyár idusán friss nektárt isznak.
12 hozzászólás
tetszet a versed üdv eszter
Kedves ESzter! örülök, hogy olvastad a verset és tetszett! Katalin
Az örök körforgás hangulatos megidézése. Nálad sohasem csalódom. üdv/vaj
Kedves vaj! Jólesik olvasni szavaidat! Köszönöm! Katalin
Nagyon szépen megidézted az évszakokat.
Rozália
Szia Rozália! örülök, hogy tetszett! Katalin
csodaszép, hangulatos vers!
gratulálok
üdv.: András
Köszönöm András, hogy olvastad a verset! Köszönöm értékelő szavaidat! Katalin
"Tiprott földnek mély sebeit
Betarkarni havat szór a tél."
Ez csodálatos.
Üdv
Kedves Michelangelo! Nagyon örülök, véleményednek! Katalin
Kedves Virágének, nagyon szép képekkel írtad le az évszakokat. Négy apró kis csoda.
Nagyon tetszett.
Üdv: józsef
Köszönöm szemi, nagyon kedves vagy! Üdvözöllek, Katalin