Menekülsz, bár nincs ott senki
Csak a napfelkelte figyel, újraértelmez
Franciaablakokon át gúnyosan nevet.
Befekszik veled az ágyba; reggeli szerető
Meleg takaró burkában érint – csak neked
Szól a narancsszín ég, csak a tied.
Kiemel, megtart a hajnal, mint háztetőcserepek.
Nyikorog a parketta, mégis követ valaki
Utánad lépked az éjpillangó, szárnyait félretette
Szétkent smink nyugszik arcán – mosolyérzés –
Emelkedő Napban hullámos szavak emlékei.
Oly békés a reggel (egy búcsú előtti pillanatok)
Esős éjjel illata merevedik polaroiddá
A kócos pillangó lebeg a felhők alatti fényben.
Kiemel, megtart, mint napkelte a következő éjjelt